Érdekes, de talán nem meglepő az emberek Jézushoz való hozzáállása a mai evangéliumban. Jézus hatalmas csodát tett. Egy megszállott emberből kiűzött egy légió gonosz lelket. Azonban úgy rendezte, hogy ezek a gonosz lelkek kiirtsanak 2000 disznót – befulladtak ugyanis a tengerbe.
Egy ember megmenekült, azonban 2000 disznó odaveszett. S a környéken élő emberek, ahogy hallottuk: „Kérni kezdték őt, hogy távozzon el a határukból.” Csodálkozunk? Egy ilyen disznócsorda anyagi értéke nem kevés pénz. És ha valaki csupán ebből él, akkor ezzel az egész vagyonát, megélhetőségét, anyagi hátterét elveszítette. Hatalmas anyagi veszteség egy ember lelki nyereségével szemben. Ez áll a mai evangéliumban leírt eseményben 2000 évvel ezelőttről.
De mi van ma? Hogyan állnánk mi hozzá? Ha valami lelki továbblépés érdekében az Isten elvenné anyagi javainkat? Ha fel kellene áldoznom valamit a lelki életem tökéletesítéséért? Nem szólnék talán én is neki, hogy "távozz innen, légyszi"?
