2011. február 7., hétfő

...„látta Isten, hogy jó“

Bizonyára egyetértetek velem, hogy a mai olvasmánynak a főüzenete ez: Isten látta, hogy jó, amit alkotott. Hallottuk, amint a szentíró leírja a szimbolikusan naponként végbemenő teremtést. Minden egyes nap végén „látta Isten, hogy jó“.
Nem csak „dolgozott“, hanem a munka után értékelt is – és mindent jónak látott. De vajon ma, mikor az Isten este visszanéz egy-egy napomra, az én napomra, akkor is ez hangzik el: „és látta Isten, hogy jó”?
Minden teremtménynek az a feladata, hogy Istent szolgálja, Istent dicsőítse. Akkor mennyivel inkább nekem, az embernek? Itt ez a mai nap…mit fog Isten mondani este? Elmondhatja majd: „láttam…és jó”? Nem attól függ, milyen volt a mai napom, hanem hogy mostantól milyen lesz. Hisz minden jó, ha a vége valóban jó.