Gyönyörűen kifejezi a mai olvasmány, melynek fő része az ember megteremtése, hogy mi is valójában maga az ember, mi az ember számára a legfontosabb.
Az olvasmány arról szól, hogy az ember nem csupán test, hanem test és lélek. A héberben egy szójáték is van ebben a leírásban: a föld héberül adama, az ember pedig adam. Ahogy hallottuk, az ember testét a föld porából alkotta meg az Isten, ami annyit jelent, hogy a test sokkal szorosabban kapcsolódik a földhöz, a földi dolgokhoz, mint a lélek. Az a lélek, melyet az Isten lehelt a holt testbe.
Ismerjük mindannyian Jézus szavait: „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” /Mt 26,41b/ Sose feledjük, hogy minden, amit a testünk számára teszünk, az egy az egyben elmúlik. De amivel a lelkünket gondozzuk, amivel a lelkünket szépítjük, nemesítjük, az mindig fontosabb, mert a lélek örök.
Csak ezen a mai napon...vajon...mennyit foglalkoztunk testünkkel, és mennyit a lelkünkkel?
