2011. március 25., péntek

„Gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni” /Lk 1,26-38/

A mai kor embere nagyon, de nagyon nem szereti, ha parancsolgatnak neki. De ne beszéljünk csak általánosságban! Valljuk be, mi sem szeretjük, ha parancsolnak nekünk. Minden harag, düh, indulat, idegesség, felháborodás előjön rajtunk, hogyha kívülről megmondják, ha valaki más mondja meg, mit kell tennünk. És ha ilyenkor meg is tesszük, amit a másik – mondjuk a főnök a munkahelyen – parancsol, a legtöbbször csak dühvel, indulattal…és kényszerből.
 Teljesen más azonban a helyzet, ha szabadon, minden befolyástól függetlenül mondhatunk igent vagy nemet a másiknak. Ha felajánlanak valamit, és mi igent mondunk, teljesen máshogy állunk hozzá az adott dologhoz.
Ha ezek alapján vizsgáljuk meg, nézzük át a mai evangéliumot, Mária magatartása minden bizonnyal különleges.  Az angyal így szólt hozzá: „Gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni”. Az Isten – angyalán keresztül – nem kérdezett semmit, nem is javasolt, hanem tényként adott tudtára három dolgot: fogansz, szülsz és elnevezed. Csak képzeljük el, hogy mi is kapnánk egy ilyen, vagy bármilyen hasonló hármas parancsot. Ezt, meg azt, meg amazt fogod megcsinálni…harag, düh, indulat…tudjuk, miről van szó.
De Mária nem dühöngött, nem jöttek elő az indulatai, hanem beleegyezett, elfogadta a „parancsot”. De nem csak úgy egyszerűen elfogadta, hanem teljes mértékben egyesült vele – az Isten akaratával. Nem ő választotta és nem ő tervezte ezt, de ő fogadta el és ő egyesült vele. Teljes mértékben. Ő összekapcsolta azt, ami a mi büszke természetünkben teljes ellentétben áll egymással: a parancsot és az azt elfogadó önkéntes szeretetet. Mert ő nem a saját elképzeléseiben kereste a boldogságot, az örömet, hanem Isten tervében. A parancsra nem azt mondta: én azt nem akarom! Hanem a parancs hallatán azon gondolkodott és azt kereste, hogyan és milyen módon van benne elrejtve az ő saját boldogsága.
Mária közbenjárása ma kérjük Istenünket, segítsen nekünk hasonló szabadsággal és örömmel igent mondani életünkben az Isten tervére, és ebben találjuk meg vágyaink minden beteljesülését!