A mai elég terjedelmes evangéliumban megfigyelhettük, kedves testvéreim, hogy az asszonyt, akinek hét férje volt, Szent János evangélista nem tekintette éppenséggel vallásosnak. S ha efelől valakinek kételye lenne, akkor János apostol óvatosan hozzáfűzi, akivel ez az asszony most él, az nem férje.
Jézusnak az ilyen asszonnyal történt beszélgetése sokkolt mindenkit, még a tanítványokat is. Nagyon finoman fogalmazva nem volt szokás a zsidók körében házasságtörő, többször elvált és szamariai asszonyhoz még szólni sem. Durvábban fogalmazva elképzelhetetlen, abszurd és megbotránkoztató magatartás volt ez. De hogy micsoda? Mondjuk ki: „beszélni a bűnös emberrel”. Mintha ők, a zsidók kevésbé lettek volna bűnösök, mint a többi nép. De ez már az ő dolguk. Ez volt akkor, ahogy kezdeni szoktuk az evangéliumot: „abban az időben”. De mi a helyzet ma?
Tegnap olvastam egy érdekes, vagy inkább megdöbbentő statisztikát, mely szerint az elmúlt évben az anyaországban 100 házasságból 59 válással végződött. Tehát a házasságok több mint fele a válással végzi. S ha tartaná valaki magát a már említett zsidó magatartáshoz, akkor kb. az emberek felével nem állhatna szóba. Látjuk, Jézus viselkedése mennyire túlhaladta a tökéletességben korát, sőt, bármikor vizsgáljuk szavait, tetteit, tökéletesen megállja helyét minden korszakban. Legyen az a keresztény ókor, középkor, vagy újkor, vagy posztmodern, vagy mások szerint nevezzük a mait jelenkornak. Jézus erkölcsei, tanítása idők feletti.
János evangélista pontosan meglátta, hogy nem egyszerűen Jézus és egy bűnös nő párbeszédét rögzíti, hanem Jézus pedagógiáját, nevelését, tanítását, aki sokszor éppen a félreértéseken keresztül vezet az igazságra. Sokszor ilyen megdöbbentést keltő módon hívja fel az emberek figyelmét.
Jézus szóba állt azzal, akivel mások nem. Nővel, bűnössel, szamariaival, vagyis túllép az előítélet kategóriáin. Az Isten ugyanis nem rasszista, nem is képmutató. S mikor az is nyilvánvaló lesz, hogy Jézus tudja, most is bűnben él az asszony a „nem férjével”, az asszony számára ekkor válik világossá, Jézus pontosan tudatában van erkölcsi és szociális helyzetével.
Elszoktunk attól, vagy lehet, még meg sem szoktuk, hogy Jézus nem gondolkodik házas és elvált kategóriákban. Elszoktunk, hogy Jézus nem csak a templomba járókkal, hanem a magukat bűnösnek tartókkal is szóba akart állni. Hisz Jézus azért jött, hogy örömhírt hozzon! Az Isten nem a bűnösök ellensége, hanem üdvösségre tanítója és megváltója akar lenni. „Nem akarom az Istentelen halálát, hanem hogy letérjen útjáról és éljen” – imádkozzuk naponta a nagyböjti időben.
Mi sokszor nehezen választjuk szét a bűnt és a bűnös embert. Nehezen tudjuk tiszta szívből elutasítani a bűnt, és lelkesen támogatni a bűnös ember megtérését. Pedig ez lenne a küldetésünk, ha Jézus követségébe akarunk járni. Különben éppen mi, a követek rossz hírét keltjük Uruknak, aki a mai evangéliumban is Jákob kútjánál bemutatta a pedagógiát.
Azonban lehet, fel sem fogjuk, milyen szerencsések vagyunk mi, akik ma az Isten házába jöttünk, s részt veszünk a legszentebb áldozatban. Mert az Úr nem csak megmutatja, mit és hogyan kell tennünk, hanem megadja kegyelmét a szentségekben, a szentáldozásban, hogy ne legyen példája elérhetetlen. Mi vagyunk, kedves testvéreim azok, akik valóban élő vizet kapunk, mely után nem fogunk szomjazni. Éljünk ezzel a lehetőséggel!
