Tavaly az egyik jó barátomtól kaptam egy angol nyelvű Szentírást Amerikából. Ami külön érdekesség benne, hogy azok a szavak, amelyeket Jézus mondott ki, piros betűvel vannak szedve. Tehát ha kinyitjuk az evangéliumoknál első látásra megtudhatjuk, mi az, amit Jézus mondott. Pontosabban, mennyit is beszélt Jézus. Az ő beszédei általában igen rövidek. Igaz, Szent János apostolnál hosszabbak, mint a három másik evangélistánál, de az úgynevezett búcsúbeszéd, melyből egy részt az imént hallottunk, minden rekordot megdönt. Ez talán Jézus leghosszabb összefüggő, megszakítás nélküli beszéde az egész Szentírásban.
Nevezhetjük ezt Jézus végrendeletének, utasításoknak az elkövetkezendő nehéz napokra, de az apostolok egész életére is. Megerősítés és biztatás.
Az idős emberek közismerten sokszor elfeledik, ami pár perce törtét velük, de ami gyerek- és ifjúkorukban történt, arra mindig emlékeznek. Így lehetett ez minden bizonnyal a már agg Jánossal is, mikor már öregen írta meg az evangélimot: a búcsúbeszéd minden szava lelkébe ivódott.
De vegyük csak jobban szemügyre Jézus szavainak értelmét, mondanivalóját: Jézus, mielőtt kimondta volna ezeket a szavakat megjósolta Péter árulását, majd, e szavakat imával lezárva, elindult a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert… Íme, amit manapság szövegkörnyezetnek mondanak. Ez a búcsúbeszéd itt a passió, a szenvedéströténet prológusa, nyitánya. Szeretetről, egységről, viszontlátásról beszél ott, ahol rejtett széthúzás és féltékenység uralkodik. Ott, ahol árulás lóg a levegőben, és az érintettek még nem is igen fogták fel, hogy a búcsú pillanatait élik meg!
Van mit tanulnunk Jézustól! Micsoda nagyszerű lélek ez, mely – miközben tudja, mennyit fog szenvedni – csakis a többiek vigasztalásán fáradozik. Micsoda mondhatnánk merészség beszélni az egységről akkor, amikor minden széthullóban van! S végül, milyen egyértelműség a mi sokértelmű, ingadozó korunkhoz képest: nincs mese, csak az szeret, aki teljesíti a parancsokat. Nem tanácsokat, parancsokat! Ha valóban vágyunk látni őt, itt biztos receptet kaptunk. Kérdés, elég szabadok vagyunk-e engedelmeskedni?
