Jézus előre megmondta az apostoloknak, hogy a Getszemáni-kertben, amikor a katonák letartóztatják Őt, mindnyájan elfutnak majd. De még ha a tanítványok el is hagyták Jézust, Ő mégsem maradt egyedül. Az Atya vele volt. És ez az Atyával való szoros szeretetkötelék volt az, ami erőt adott neki, hogy mindig tovább menjen, mígnem át tudta ölelni a keresztet. Nyugodt tudott maradni a viharok idején és el tudta viselni az elképzelhetetlen kínokat a keresztúton és halálban.
Ő megvilágítja az utat, amelyet követnünk kell a saját küzdelmeink és próbatételeink idején. Néha az tűnik természetesnek, hogy egyedül maradunk a küzdelmeinkkel, a fájdalmainkkal és az ürességgel, amely hatalmába kerít. De Isten mindig mellettünk áll. Ő bennünk van. Soha nem vagyunk egyedül.
Ez a mai evangélium jusson eszünkbe, ha valami nehéz helyzetbe kerülünk, s úgy érezzük, egyedül maradtunk. Kérjük, várjuk a Szentlelket többek között azért is, hogy Jézus mindezen szavait eszünkbe jutassa. Hisz a Szentlélekről ígérte Jézus: „A Vigasztaló pedig, Akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.“ /Jn 14,26/
P. Paul Campbell alapján
