2011. szeptember 19., hétfő

"Ha valaki lámpát gyújt, felteszi a tartójára, hogy világítson az embereknek." /Lk8,16-18/

Mi itt, ebben a templomban egytől egyig keresztények vagyunk. Azonban kicsit tágabb értelemben „itt”, ebben a faluban korántsem vagyunk egytől egyig keresztények. Sok körülöttünk a pogány, akik nem hisznek Istenben. S azzal, hogy mi keresztények lettünk és gyakoroljuk a vallásunkat egyfajta világossággá váltunk. Hisz ki más tehetné szebbé és jobbá a világot, vagy vegyük csak kis falunkat, ha nem mi, akik Krisztus örömhírét – evangéliumát valljuk és hirdetjük.
A mi hivatásunk az, hogy világítsunk tetteinkkel másoknak, hogy megmutassuk: lehet hívő keresztény módon élni. És hogy mindenki körülöttünk észrevegye: ez az élet, amelyet mi élünk, a legjobb, legboldogabb és egyedül ez az, amelynek van folytatása a halál után is. Egyedül a mi életünknek van örökké boldog folytatása.
Ezt vigyük hírül, de ne csak szavainkkal, hanem tetteinkkel – egész életünkkel.