Miserend és hirdetések - évközi 26. vasárnap

Évközi idő 26. vasárnapja

Már a múlt héten elmélkedtünk az Isten, az Isten országának sajátos logikáján. Ma pedig folytatja Jézus ezt a fajta tanítását és kérdez. Érdekes kérdést tesz föl: „Mi a véleményetek?” Ezzel a kérdéssel ugyanis rá akarja vezetni a hallgatóit, hogy a saját logikájuk és műveltségük, eszük alapján maguk válaszoljanak arra a kérdésre, amely teljes mértékben őket érinti.

Egy apa küldi mind a két fiát… az egyik azt mondja, nem megy, de mégis kimegy, a másik pedig pontosan fordítva. Jézus pedig megkérdezi: „Mi a véleményetek? Melyik teljesítette apja akaratát?” A válasz a kérdésre mindenki számára egyértelmű, nem is lehet máshogy válaszolni. Jézus ugyanis rávezette a főpapokat és a nép véneit, más szóval az elitet, az elöljárókat, akik az észt és a jót képviselték, hogy saját maguk mondják meg: nem sok mindent ér a beszéd a tettek nélkül, hogy a látszat mögött a valóság bizony más. Más a lényeg, ami belül van, az ember szívében. Mert ők voltak azok, akik sokszor elviselhetetlen követelményekkel álltak elő a hívő nép számára. Olyanokkal, melyeket maguk sem tartottak meg. Sokszor, ahogy mondani szokták: vizet prédikáltak és bort ittak.

Igen, ez volt akkor, kétezer éve. De vajon most mi a helyzet? Mert tudjuk, az evangélium nem csupán egy emlékezés, régi történetek elbeszélése, átismétlése. Hanem az evangélium szava él, s ma nekünk, hozzánk szól. Mindenki valamilyen szempontból elöljáró, elöl jár a példában: a szülő a gyermeknek, a gyermek a kisebb testvérének, a munkás a beosztottjának, a férj a feleségnek és fordítva, a pap a híveknek… Szeretünk másokat utasítani, de vajon megtesszük azt, amit másoktól elvárunk. Elvárjuk a jóságot, a türelmet, a megértést, a megbocsátást, az odafigyelést… de vajon bennünk megvannak-e ezek az erények? – szól ma felénk a kérdés.