Miserend és hirdetések - évközi 27. vasárnap

Évközi idő 27. vasárnapja

Az imént hallottunk egy történetet, kedves testvéreim, melyet maga Jézus mondott el nekünk. De még mielőtt hozzákezdenénk a megértéséhez, képzeljünk el egy másikat. Azt, hogy lenne mindenkinek egy-egy bankszámlája, amire minden egyes reggel 1440 euró kerülne rá! Eddig biztos, hogy jól hangzik. De. Ez a pénz sosem maradhatna meg a holnapi, a következő napra. Minden este lenullázódna, akármennyit is használnánk fel a nap folyamán. Úgy gondolom, még ez is jól hangzik. Vajon mit tennénk? Egyértelmű, hogy igyekeznénk minden nap a lehető legjobban kimeríteni a számlát, nem hagynánk kárba veszni egy centet sem az 1440 euróból.

Most pedig a mesés történet után jön a valóság. Mindannyiunknak van egy hasonló számlája, amire minden reggel nem pénz, hanem idő megy rá. Minden egyes nap Isten megajándékoz 24 órával, azaz 1440 perccel. Minden reggel 1440 perccel gazdagabbak vagyunk. S ez minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk ki belőle. Soha nem lesz se több, se kevesebb egy perccel sem. Isten minden új nap új összeget tesz a számlánkra, s minden este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztjuk felhasználni az aznapi összeget, időt, egyszerűen elveszik. Úgy, hogy sosem kapjuk már vissza. Nem íródik jóvá másnap. S ezekről a napokról, percekről egyszer számot kell adnunk. Itt jutunk el Jézus ma hallott példabeszédéhez. A gazda rábízta a szőlőjét a munkásokra, akik azonban nem adták oda a termést. Sőt, megöltek mindenkit, akit a gazdaember a termésért küldött. A szőlőben dolgozók ugyanis nem gondoltak arra, hogy egyszer számot kell adni tetteikről. Nem éreztek semmilyen felelősséget, pedig nem kis dolog volt rájuk bízva. A számadáskor azonban nagy bajban voltak.

Mi is, mindannyian egytől egyik számot fogunk adni Istennek életünk minden egyes percéről. Nem lesz lehet majd sem kitörülni, sem átírni egyetlen percet sem, ami elmúlt.  De az életben, s elsősorban a lelki életben nem létezik stagnálás. Sosem vagyunk egy helyben. Sosem egyforma az Istennel való kapcsolatunk. Minden egyes perccel vagy közelebb kerülünk egy lépéssel, még ha csal tyúklépéssel is Istenhez, vagy épp távolabb, messzebb, Istentől. Nagyon jól tudjuk, de talán nem eléggé tudatosítjuk ezt. Jézus mai példabeszéde erre hívja fel a figyelmünket: egyszer mindennel el kell számolnunk, egyszer mindenről számot kell adnunk. Használjunk ki minden egyes percet arra, hogy Istent dicsőítsük, embertársainkat pedig boldogítsuk és segítsük a jóra, az örök jóra. Minden perc számít és minden perc beszámítódik.

Tegnap pedig találtam egy-két elgondolkodtató szót a neten éppen az időről. Hogy megértsd mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell. Hogy megértsd mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd mennyit ér egy tizedmásodperc kérdezd meg a sportolót, aki ezüst érmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tiéd és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. A Tegnap történelem, a holnap rejtelem. A ma ajándék.

Krisztusban szeretett testvéreim. Ha még ma nem használtuk ki jól a perceinket, most kezdjük azt meg. Még több, mint a fele biztos, hogy meg van. Istentől kaptuk a mai napot is, Isten dicsőségére kamatoztassuk is.