2011. október 5., szerda

„Vajon jogos a haragod?” /Jón 4,1-11/

Kétszer is feltette az Úr Jónásnak ezt a kérdést a mai olvasmányban. Jónás ugyanis csak nagy nehezen hirdette a népnek, hogy ha nem térnek meg, elpusztulnak – az Úr azonban a bűnbánat láttán megkönyörült a niniveiken, és nem pusztította el őket. Ezekből a tényekből pedig tisztán következik, hogy Jónás nem a nép és nem is az Isten érdekét, hanem csupán a sajátját nézte. Jobban örült volna, ha elpusztulnak, mert akkor neki lett volna igaza, hogy „még 40 nap és Ninive elpusztul”. Jónás fellázadt az Úr ellen.
De, Krisztusban szeretett testvéreim, az Istennek ugyanaz az irgalma mentette meg a niniveiket, mint ami Jónást is megmentette. Hisz Jónás próféta örült volna, ha bűnös nép a bűnei miatt elpusztul, de nem vette észre azt, hogy ő is hasonló nagy, ha nem még nagyobb bűnben élt. Hisz először megpróbált elmenekülni az Úr hívása előtt, s később is szeretet helyet csak az önzés szelleme volt meg benne.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellnünk vétkezőknek” – hallottuk az evangéliumban. Mert sokszor bennünk is felébred a harag mások iránt, s elítéljük másban azt, ami bennünk is ugyanúgy meg van. Sose irigyeljük Isten irgalmát egymástól, mert lehet, épp az az irgalom könyörült meg a mi bűneinken is.