Ha figyelmesebbek vagyunk a vasárnapi szentmiséken, s valóban próbáljuk megérteni s megfogadni Jézus szavait, észrevehettük, hogy az utóbbi hetekben az evangélium mindig egy példabeszédet tartalmaz, mellyel Jézus újra és újra a mennyek országáról beszél. Ma is egy példabeszéddel tanít.
Krisztus idejében a királyi menyegző volt a királyság legnagyobb pillanata. Ez a példabeszéd előre vetíti, milyen is a mennyország. Mindnyájunknak azt mondja: Semmi sem ér többet annál, mint együtt lennünk örökké. S azért ez a sok példabeszéd a mennyek országáról, mert ha valami olyat képzelnénk a menyek országáról, ami nem vonzó, nem törekednénk bejutni oda. Kérnünk kell Krisztust, hogy legalább pillanatokra megtapasztalhassuk a vele való együttlét örömét a menyben.
Amint hallottuk, a király sok mindeniknek küldött meghívót, de nem azt a választ kapta, amiben reménykedett. Visszautasították nagylelkűségét, saját életüket tartván fontosabbnak (földjüket, üzletüket) annál, hogy részvételükkel osztozzanak a király örömében. Valójában egyikük sem érdemelte meg a meghívást. Saját magukat tették érdemtelenné. A király nagylelkűen meghívta őket. Azért váltak érdemtelenné, mert nem tudtak válaszolni erre a nagylelkűségre. Meghívottságuk ajándék volt, amit elvesztettek azáltal, hogy visszautasították az ajándékot. Ha elfogadták volna megmaradtak volna a király kegyében és osztoztak volna a lakoma örömében, amit másként nem tapasztalhattak meg. Krisztus megmutatja, hogy az örökkévalóságot nem saját erőfeszítéseinkkel érdemeljük ki, hanem ajándékként kapjuk, amire válaszolnunk kell.
S még egy gondolat: Zavarba ejtő vendégnek és vendéglátónak egyaránt, ha egy valaki csak egy pólóban és rövidnadrágban érkezik egy elegáns rendezvényre, azért mert talán azt hiszi, ökörsütésre megy, vagy mert jobb nem jut eszébe. A vendéglátó számára ez nem csak zavarba ejtő, hanem bántó is. Ebben a példabeszédben a királynak bántó, hogy nem mindenki érkezik esküvői öltözetben, bár mindenki tuja, hogy így lett volna helyes. A menyegzős ruha pedig ebben a példabeszédben nem más, mint az Isten megszentelő kegyelmében leélt élet. Ezt kell viselnünk, hogy beengedjenek az örök lakomára minket. Krisztus óva int minket attól a gyalázattól, hogy menyegzős ruha nélkül mutatkozzunk a mennyek kapujában. Ha minden nap azért küzdünk, hogy tetteinkkel elnyerjük az Úr tetszését, kegyelmében élve készen lesz az alkalomhoz illő menyegzős ruha.
A mai példabeszéd sok mindenre oktat és figyelmeztet minket. Ezek olyan szavak, melyeket mindannyian meg tudunk érteni, fel tudunk fogni. Tegyünk meg mindent azért, hogy a mennyek országába, az örök életbe eljussunk, hogy azt tekintsük legfőbb célunknak, s akkor földi életünk is céltudatossá, boldoggá válik.
felhasznált szöveg: L.C. elmélkedés
