Miserend és hirdetések - évközi 32. vasárnap

Évközi idő 32. vasárnapja

Nem ismeretlen számunkra az előbb elhangzott példabeszéd. Sőt, legyünk őszinték. Talán már annyiszor hallottuk, hogy már unjuk is újra végig hallgatni. Mint mikor Beethoven ötödik szimfóniája kezdődik, ahol az első négy hangból tudjuk, hogyan is lesz tovább, úgy itt is, mikor meghalljuk: „Tíz szűz, akik vették lámpáikat...“ már tudjuk is folytatni, fejből.

Ismerjük, de vajon értjük-e kellőképpen? Kell tudnunk, hogy hogyan vonatkoztathatjuk a történet szereplőit és eseményeit a mi életünkre? Mit jelent a tartalék olaj? Mit jelent az, hogy elaludtak a szüzek? Mit jelent az, hogy az okos szüzek azért nem adtak a balgáknak? Mit jelent a bezárt ajtó? Jézus példabeszédében mindennek van jelentősége... Valljuk be, ismerős, de mégis ismeretlen ez a példabeszéd.

Azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy a tíz szűz azokat jelképezi, akik hittel várják Krisztus második eljövetelét – tehát minket, keresztényeket. De öten okosak, öten pedig balgák voltak. Igaz, első látásra ezek a szüzek egyformák, jók, okosak, ugyanis mind „fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására“. Mi is első látásra, például itt a templomban valamennyire egyformák vagyunk – mindannyian részt veszünk a szentmisén, éneklünk, imádkozunk. A balgák azonban nem vittek magukkal olajat, ami a szentírás magyarázók szerint átvitt értelemben azt jelenti, hogy vannak, akiknek van hitük, de nincs ebből fakadó cselekedetük. Sokan nem törődnek azzal, hogy táplálják a hit lámpását a világosság cselekedeteivel. A jó szándék megvan, a hit is megvan, de a tettek valahogy nem jönnek. Az istenes mindennapi élet valahogy nem megy. Hívők a templomban, a mindennapokban azonban pogányok. De ahogyan a Szentírás szavai mondják: „a hit tettek nélkül halott“ /Jak 2,26/. Azok tehát a balga szüzek, akik szavaikkal megvallják Krisztust, de nem szorgalmasok az alázatosság, vagy épp a jócselekedet terén. Valljuk be, lehetünk ezek mi is. Hisz sokat hozzátesz a példabeszéd komolyságához, hogy a balga szüzek egyáltalán nem képmutatók, nem is rossz szándékúak és nem is nyíltan istentelenek vagy istentagadók. Nem a pogányokról vagy az ateistákról van szó ebben a példabeszédben, hanem csupán rólunk, keresztényekről! Mint Jézus egy más példabeszédében, mikor a köves talajra hulló magról beszél: a mag kikel, de csak addig él, míg a nap el nem szárítja. Meghalljuk a szót, de nem követjük azt. Itt is van a balgáknak olajuk, de nem elegendő. Eddig, úgy gondolom, mindannyiunk számára érthető.

„Ekkor mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.“ Legjelentősebb nyugati egyházatyánk, Szent Ágoston segít nekünk a példabeszéd megértésében. Azt mondja, hogy itt az elalvás a halál alvását jelenti. Tehát a halált. Annyit jelent, hogy miután elvégezték a maguk dolgát – ki-ki mennyit - , csöndesen várták az érkezést. Mi keresztények, mikor beteljesedik az életünk, a halállal elalszunk ezen a földön, és a másvilágon ébredünk föl. Mert jön a kiáltás, mint a példabeszédben, mikor ugyanis

 „mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat.“ Az okosak azonban nem adtak a balgáknak. Vajon miért nem? Mert nem adhattak – már késő volt. Talán eszünkbe jut egy másik szintén jézusi példabeszéd párbeszéde, mikor Ábrahám és a gazdag ember beszélget a pokolban... így már a jelentése is egyértelművé válik: hiába várjuk a kegyelmet az emberektől, amit egyedül Isten adhat meg. Az okosak tettek azért, hogy legyen elég olajuk – egy életen keresztül imádkoztak és hoztak áldozatot. De mások helyett nem imádkozhattak, mások helyett nem hozhattak áldozatot! Talán nektek is mondta már valaki: „imádkozz helyettem is!“ Nem imádkozhatunk más helyett, nem végezhetjük el más kötelességeit mi. Igaz, van olyan dolog az életben, amit átadhatunk egymásnak, de van olyan is, amit Istentől kaptunk, és természeténél fogva átadhatatlan egyik embertől a másiknak. Azt mindenkinek magának kell megszereznie. S ilyen a kegyelem. A bölcs szüzek nagyon jól érzik, hogy talán nincs annyi többletük, hogy másnak is adhatnának. Mert aki valóban igaz hitű, az sosem biztos benne, hogy üdvözül, hanem csak bízik benne. Az okos szüzek is bíztak abban, remélték, hogy ami nekik van, az elég lehet...a menyegzőre való bejutáshoz. Vajon mi is bízunk a mennybe-jutásban, van talán túlságosan is biztosak vagyunk a dolgunkban?

Aztán bezárult az ajtó... Egyszer mindannyiunk számára. A szegény, a gazdag, a művelt, a tudatlan… mindannyian egyszer meghalunk, s bezárul az ajtó. A legfontosabb az, hogy mi abban a pillanatban kint, vagy bent leszünk. Az nem ott és akkor, hanem itt és most, ebben az életben dől el. Most még nyitva van mindannyiunk számára. Hogy holnap nyitva lesz-e, nem tudjuk. Senki sem tudja sem a napot, sem az órát. Most gyilkosok, paráznák, hazugok, a legnagyobb bűnösök is bemehetnek, ha bűnbánatot tartanak...

Találjuk meg magunkat ebben a példabeszédben. Vajon nekünk van tartalék olajunk?

"Váltságdíj" elhunytainkért

A török időkben sok magyar került török fogságba. Ebből a fogságból csak azok szabadulhattak, akikért az otthoniak váltságdíjat fizettek ki. A foglyoknak csak havonta egyszer osztották ki a leveleket. Remegve várták, hátha elküldik értük a váltságdíjat.

Történt, hogy egy tiszt olvasta föl a leveleket:

- Feleséged jól van, egészséges.

- Váltságdíjat nem küldött?

- Nem bizony!

A másiknak szóló levélben ez állt:

- Lányunk férjhez megy, és házat kell építeniük. Ezért nem tudok váltságdíjat küldeni.

- Hát velem már nem is törődnek?! - sóhajtott a fogoly.

Egy szegény öreg is levelet kapott. Ő nem is gondolhatott váltságdíjra, mert csak a felesége élt már és nagyon szegények voltak. A felesége levelében viszont ez állt:

- Drága öregem! Mióta elvittek, szemem nem száradt ki a könnyektől. Nem tudok nélküled élni. Másképp nem tudtam váltságdíjat küldeni, csak úgy, hogy eladtam mindenünket, még a kis házunkat is. Nem baj ha semmink, még házunk sincs, csak te légy velem. Küldöm a váltságdíjat.

Micsoda öröm lehetett ez az öregember számára...

November 1.-8. ugyanez a kis történet elevenedik meg a tisztítóhely foglyainak az életében. Nyolc napon keresztül levelet kapnak tőlünk, szeretteiktől. Mennyire várják ezt a napot, de milyen sokan csalódnak közülük, ha mi csak azt írjuk nekik:

- Ma gondoltunk rátok, rendbehoztuk sírjaitokat, gyertyát gyújtottunk, koszorút vittünk...

- Csak ennyit? -kérdik. Váltságdíjat nem küldtetek?

Teljes búcsút nyerhetünk 8 embernek 8 napon keresztül. Rajtunk múlik, elküldjük a váltságdíjat...

Az ipolybalogi temető 2011. november 1-jén

A feltételek:

- Az adott napon (amikor búcsút akarunk nyerni):

   * temetőlátogatás

   * a temetőben imádkozni az elhunytakért

   * Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség a szentatya szándékára

   * szentáldozás

   * tartózkodni még a legkisebb bűnöktől is

- A napokban egyszer szentgyónás (egy az összeshez elegendő)