2011. december 1., csütörtök

Szentmise - 4. rész

Krisztusban szeretett testvéreim! Tudjuk, hogy a szentmisét a bevezető és a záró részen kívül két fő részre oszthatjuk: Az első az Igeliturgia, a második az Áldozat liturgiája. Ezért a templom két legfontosabb helye a két oltár: Az Isten igéjének oltára, amit ambónak is, szószéknek is hívunk, ahol éppen most is állok, valamint a miséző oltár, amely az egész templom központját alkotja – az áldozat oltára. Ma és holnap az Igeliturgiával fogunk kicsit bővebben foglalkozni, tehát azzal, amelyikben most is épp részt veszünk. Ide tartoznak az olvasmányok, az olvasmányközi énekek, a homília és a hívek könyörgései.
Bizonyára már észrevettük, de talán már kevésbé tudatosítottuk, hogy az egész Igeliturgia egy bizonyos párbeszéd formájában zajlik le. Isten és ember közötti párbeszédről van itt szó. Tehát szól az Isten, majd válaszol az ember. S hogy mindez hogyan? Az Igeliturgia mindig egy olvasmánnyal kezdődik a Szentírásból, az Isten Szavából. Tehát ezen keresztül maga az Isten szól hozzánk. S az olvasmány után mindig egy olvasmányközi ének következik, melyben a hívő ember Isten szavát meghallgatva és átelmélkedve válaszol Istennek. Kifejezi örömét, vagy bánatát az elhangzott Ige hatására.
Manapság már talán nem is szentelünk figyelmet a templomok elhelyezkedésének, vagy a liturgikus tér – tehát a szentély – elrendeződésének. Pedig ennek is mély teológiai alapja és nagy jelentősége van. Az ókeresztény egyházban a templomokat általában, sőt, majdnem mindig kelet-nyugat irányban építették. Kelet felől az főoltárt, nyugat felől pedig a hajót. Így amikor a helyükön voltak az emberek – mindig kelet felé néztek. Kelet felé, amely irányból a Szentírás szavai szerint maga Jézus Krisztus fog eljönni a végső ítéletkor. Abba az irányba néztek tehát, ahonnan az ő megváltásukat várták. A püspök, vagy a pap helye a középkorban a templom északi részében volt, mert – szintén a Szentírás szavai szerint – elsősorban az északi népeknek kell hirdetni az evangéliumot, mert ott a legnagyobb hitetlenség – , s az ő jobbján – amely megtiszteltető helyet jelent – volt az ambó, a szószék. A mi templomunk is gyönyörű példája ennek.
A már említett bolíviai misztikus asszony Catalina Rivas az Igeliturgia e részénél ezeket a szavakat hallotta az Istenanyától: „Azt szeretném, ha elmélkednél az olvasmányokról és a szentbeszédről. Emlékezzél arra, hogy amit a Szentírás mond, nem tér vissza addig, amíg gyümölcsöt nem hoz. Ha szorgalmasan s figyelmesen fogod ezt hallgatni, egy rész abból, amit hallasz, benned marad. Azon kell lenned, az egész nap folyamán ismételgesd azokat a szavakat, amelyek megérintettek. Néha ez lehet csak két rövid mondat, néha az egész evangélium, néha csak egyetlen szó. Élvezd ki és emlegesd ezeket a szavakat az egész nap folyamán, és a részeddé válnak. Az életünk teljesen megváltozik, ha megengedjük, hogy az Isten szava átváltoztasson minket.
Krisztusban szeretett testvéreim! Próbáljuk ki mi is, s higgyük el, nem fogunk csalódni. A mai olvasmányokból a nap folyamán ismételgessünk egy-egy mondatot, amely megérintett minket. Juttassuk újra és újra eszünkbe, s legyen gyakran szemünk előtt. Teljesen más lesz a napunk. Talán kétkedőn mondhatom: Hiszem, ha látom. Látni pedig csak úgy tudom, ha kipróbálom. Így ha hinni akarok, ki kell próbálnom.