2012. május 26., szombat

Pünkösdvasárnap


Van egy ismert mondás, mely szerint minden jó, ha a vége jó. Ezzel a mai nappal véget ért valami. Egy ötven napos időszak, melyet húsvéti időnek hívunk. Ötven napon keresztül újra és újra visszaemlékeztünk Urunk feltámadására, és megünnepeltük azt. Az öröm időszaka volt ez, vagy legalább is kellett, hogy legyen. A legjobb azonban – mondhatjuk – a végére marad. A Szentlélek kiáradása – pünkösd nagy ünnepe, melyet legfőképp ezzel a szentmisével ülünk meg.
Jézus, amint hallottuk az evangéliumban, megígérte a Szentlelket, aki a teljes igazságra vezet el minket. Ismerjük már a Szentlélek hét ajándékát, amely persze nem pontosan, és csak hét. A hetes szám az ószövetségi felfogásban mindig a teljességet jelképezte. Így a hét ajándék végtelen ajándékot jelent. Ezek az ajándékok mind arra szolgálnak, hogy mindig az igazságot keressük, ha megtaláltuk, felismerjük, s ha felismertük meg is valósítsuk. A Szentlélek ebben segít – végtelen ajándékait állandóan kínálja… hogy lehet azonban, hogy ha annyit kínálja a Szentlélek az ő természetfeletti, csodálatos ajándékait, mégsem érezzük azokat, mégsem tapasztaljuk, mégsem segítenek. Hisz imádkozunk a Szentlélekhez is, de mégsem vagyunk mindig bölcsek, értelmesek, nem tudunk mindig jól dönteni, nem tudunk mindent felfogni, nem vagyunk elég jámborak, erősek, s nem féljük mindig kellőképpen az Istent? Ez mind azért van, mert nem olyan könnyű a Szentlélek hangját meghallani…
Egy indián a barátjával egy nagyváros központjában sétált. Az utcák tele voltak emberekkel. Az autósok dudáltak, taxik kerekei csikorogtak a sarkon, szirénák búgtak és a város zaja csaknem fülsüketítő volt. Az indián egyszer csak megszólalt:
Tücsökciripelést hallok.” A barátja: „Micsoda? Te megőrültél! Ekkora zajban lehetetlen meghallani egy tücsök ciripelését!” Az indián így válaszolt „Nem, én
biztos vagyok benne: tücsökciripelést hallok.”Ez őrültség!” – felelte a barátja. Az indián gondosan fülelt egy ideig, aztán az utca túloldalán levő óriási betoncseréphez sétált, amiben bokrok zöldelltek... Benézett a bokrok közé, az ágak alá, és bizony talált egy kis tücsköt. A barátja le volt nyűgözve: „Ez elképesztő” – mondja – „Neked emberfeletti hallásod van!” „Dehogyis” – válaszolt az indián. „Az én fülem ugyanolyan, mint a tiéd. Minden azon múlik, mire figyelsz.”  „Ez lehetetlen! – mondja a barátja. Én sosem
tudnám meghallani egy tücsök ciripelését ilyen zajban.“  „Ez igaz” – felelte az indián. „Minden azon múlik, mi az igazán fontos neked. Nézd csak, megmutatom!” Benyúlt a zsebébe, és kivett egy ötven centest, aztán leejtette a járdára. És miközben a zsúfolt utca zaja még mindig ott dübörgött a fülükben, észrevették, hogy környékükön minden fej arra fordult, hogy megnézze, nem az ő zsebéből esett-e ki a pénz. „Érted már?” – kérdte az indián. „Minden azon múlik, mi a fontos neked.”

Valahogy így van ez a Szentlélek hangjával is. Szinte állandóan szól, kínálja ajándékait, de sokszor annyira el vagyunk foglalva a világ gondjaival, hogy nem vesszük ezt észre. Ezért, Krisztusban szeretett testvéreim, minden nap gyakran álljunk meg, gyakran, ha csak mondjuk egy fél percre is álljunk meg, csendesedjünk el, s kérjük a Szentlelket, segítsen dönteni, segítsen erősnek, bölcsnek, értelmesnek lenni, jámbor, s Istenfélő módon viselkedni. Ha meghalljuk a Lélek halk sugallatát, megtaláljuk az Igazságot, azt, amely megszabadít minket itt a Gonosztól, odaát pedig a kárhozattól.
Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése