2012. február 7., kedd

„Valóban lehetséges-e, hogy az Isten itt lakozzék a földön?” /1Kir 8,22-23. 27-30/

Már Salamon király is ezen elmélkedett, csodálkozott, pedig az ószövetségi jeruzsálemi templomban nem volt Oltáriszentség, csupán egy frigyszekrény, mely az Istent jelképezte, de nem volt maga az Isten, mint ma nekünk az Oltáriszentség.
Valóban lehetséges? „Hiszen a menny és az egek egei sem képesek téged befogadni. Mennyivel kevésbé fogadhat be ez a ház, amelyet én építettem.” – folytatja Salamon az imádságában.
Isten kegyelméből valóban lehetséges, hogy itt van az ő templomában, de ami ettől még csodálatosabb, hogy a mi testünkbe is eljön, a mi személyes kis méltatlan templomunkba fogadhatjuk a mindenség Urát. Éljük át a mai szentáldozást is oly alázatosan és olyan komolysággal, ahogyan ezt Salamon is tette, s imádkozzunk majd a szentáldozás előtt vele együtt: „Halld meg imádságunk; és ha meghallod, légy hozzánk irgalmas”.