2012. február 12., vasárnap

Évközi idő hatodik vasárnapja

Isten szava a Szentírás kimeríthetetlen gazdagsága állandóan, újra és újra kiváló lehetőséget ad arra, hogy általa közelebb jussunk Istenünkhöz a tökéletesedés útján. A mai evangéliumi rész is módfelett kínál lehetőséget az elmélkedésre. Ha figyelmesen hallgattuk, rögtön az első szavak gondolkodásra késztethetnek…
Amint hallottuk, „akkor odajött hozzá egy leprás.”Az első olvasmány Mózes harmadik könyvéből pontosan beszámolt ma nekünk arról, hogy Jézus idejében mit kellett tennie, hogyan kellett élnie egy leprásnak: „Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, (…) megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: «Tisztátalan, tisztátalan!»” A leprás teljesen ki volt közösítve. Itt azonban más történt. Ez a leprás, aki senkihez sem közeledhetett, Jézus felé megy, Jézushoz közeledik. De úgy, hogy senki nem akadályozza őt ebben. De ez nem az első eset, hogy ilyen történik. Hány olyan részt hallottunk már az evangéliumból, hogy egy-egy beteg, béna, ördögtől megszállott, koldus jön Jézushoz – szabadon. Az evangéliumokból azt látjuk, hogy azok, akik valamilyen mértékben ki vannak rekesztve az emberek közül, akiknek elvették minden jogukat, és azok, akiken senki sem segít, vagy akiknek nincs már semmi más lehetőségük mindig szabad utat kapnak Jézushoz. Mindig hozzáférhetnek az Istenhez. S ez a joguk nem abból adódik, hogy méltók rá, hogy jók, hogy igazságosak, hogy „tiszták”. Hanem pontosan ellenkezőleg: Pontosan az igazságtalannak, a tisztátalannak – érthetőbb szóval a bűnösnek van joga, szinte jogom van közeledni és eljutni az Istenhez.
Ez az evangélium, ami magyarul örömhírt jelent, ami minket megszabadít, megment. Isten nem azért szeret, mert milyen jó vagyok, hanem azért szeret, mert szeret. Az én szegénységem, bűnöm nem akadály, hanem az ő irgalmának a mértékét mutatja csupán.
Sose feledjük: az Isten nem a törvény, ami elítél, vagy a lelkiismeret, ami megszégyenít: ő az Atya, aki szeret engem jobban, mint én saját magamat – föltételek nélkül – olyannak, amilyen vagyok. A Jézus név, Jehosua annyit jelent: az Isten megszabadít. Ezt pedig csak, és éppen akkor ismerhetem, tapasztalhatom meg, amikor el vagyok veszve a bűn tengerében.
Talán kirekesztettnek, elutasítottnak, megvetettnek érzem magam? Úgy érzem, bűnösebb vagyok mindenkinél? Úgy érzem, mindenki elhagyott? Ne add fel, az Istenhez mindig, most is szabad utad van. Jöjj hozzá, mondd el neki a bajod, bánatod, a betegséged… Ő arra vár, hogy meggyógyítson téged.

Miserend és hirdetések - Évközi idő hatodik vasárnapja