2012. március 10., szombat

Nagyböjt harmadik vasárnapja

Kiskorunkban talán mindannyian játszottunk pexeso nevű játékot, melynek lényege, hogy egy-egy párt megtaláljunk a lefordított kártyalapokból. Az élvezetes játékhoz a legfontosabb segítség a jó memória, emlékezőképesség. Nekünk otthon – emlékszem – kisállat párokat kellet megtalálnunk. Nagyon szerettem.
Mikor elkezdünk pexesozni, először találomra fordítjuk fel a kártyákat. Egy-egy lap viszont magában nem ér-, nem jelent semmit. Akkor válik a játék valóban szórakoztatóvá, mikor felfordítunk egy olyan kártyát, melynek a párját már valahol láttuk… S ilyenkor van nagy szükségünk az emlékezőképességünkre: hol is volt az? Szinte erőltetjük az agyunkat a gondolkodásra, hogy visszaemlékezzünk. De milyen jó, mikor működik a memóriánk, s elsőre, pontosan visszaemlékezünk. A játék végén pedig, mikor minden lap felfedi magát, teljesen átlátjuk az összes párt, értünk minden összefüggést. Tudjuk azonban, hogy nem csak a játékban, az életben is kell az emlékezőképesség.
A mai evangéliumban a tanítványoknak is nagy szükségük volt erre. Jézus mondott valamit, amiről egy más, de ahhoz szorosan kapcsolódó dolog jutott az eszükbe. Ahogy Jézus elkezdte kiűzni az árusokat a templomból, tanítványai a memóriájuknak köszönhetően visszaemlékeztek a zsoltár szavaira: „Emészt a házadért való buzgóság”. A többiek, akik ott voltak a templomban, nem értették az addig szelíd Jézus éles viselkedését. Csupán a tanítványok tudták, miről is van szó.
De a szentíró, Szent János megemlíti, hogy mikor Jézus az ő feltámadásáról beszél, ugyanezek a tanítványok itt még nem értetik pontosan, miről beszél. Mert – jelképesen mondhatjuk – itt csak az első kártyát fedte fel Jézus. Akkor vált csupán világossá számukra a feltámadás titka – a lap párja – , mikor a feltámadt Jézust látván visszaemlékeznek erre. Mikor „tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavának.”
Jézus előre tudta az egész életét, halálát és feltámadását. Tanítványainak is beszámolt minderről. De sok mindent csak utólag, a Szentlélek eljövetelekor értettek meg. A visszaemlékezés azonban mindig nagyon fontos tényező és meghatározó alap volt az események megértéséhez, a tisztán látáshoz.
Mi sem értünk sok mindent, ami a világban és a mi életünkben történik. Azonban a Szentírás szava, melyet naponta hallgathatunk a szentmiséken, olvashatunk otthonunkban segít ezeket a történéseket megérteni. Talán nem azonnal, de a kitartó, Isten igéjében elmerülő imádság mindig megadja nekünk is a Szentlélek eljövetelét.
Nagyböjt mai vasárnapján azért imádkozzunk, kitartóan elmélkedjünk a Szentírás felett, hogy Istenünk fedje fel nekünk azokat a lapokat, azokat a gondolatokat, melyek segíthetnek életünk minden történését megérteni.
Találjuk meg minden kártyának a párját, hogy megismerve az igazságot mindenben Isten végtelen bölcsességét csodálhassuk.