A napokban Júdás az evangéliumok "főszereplője". Valójában nem is igazi szereplő, csak a sötétség hatalmának eszköze, akiben nagyon jól végigkövethető a gonoszság feltartóztathatatlan menete. Ez egyben intés is mindannyiunknak, mert eg ijesztő lehetőségre hívja fel figyelmünket.
A tegnapi evangéliumban Júdás akadékoskodó megjegyzése még csak egyszerű ünneprontás volt. Jézus már akkor is előre jelezte saját halálát, amikor temetéséről beszélt. Távoli figyelmeztetés volt ez Júdásnak, aki azonban nem hallgatott rá.
A mai evangéliumban Jézus a bemártott falatot nyújtja Júdásnak. Ez a gesztus mintegy az utolsó figyelmeztetés, még egy végső lehetőség felkínálása. Júdás elveszi a falatot, de mindjárt belészáll a sátán. Ez azt jelenti, hogy véglegesen döntött: utoljára is elutasítja a felé nyújtott kezet. /Barsi Balázs atya nyomán/
Szinte félelmetes végigkövetni Júdásban a gonoszság rendíthetetlen menetét. De ne csak szörnyülködjünk rajta, hanem tanuljunk belőle: a rossz, a bűn mellet való döntéseink egyike az utolsó lehet, amivel végleg elzárom magam elől a megtérés utolsó lehetőségét is.
