2012. április 7., szombat

Húsvét vigíliája

Ezen a szent éjszakán a világosság győzött a sötétség fölött, az Isten a sátán fölött, a jóság a gonoszság fölött, a feltámadás a halál fölött.
Megáldottuk az új tüzet kérve, hogy Isten „mennyei vágyakra gyújtsa föl a szívünket”. Feldíszítettük és meggyújtottuk a húsvéti gyertyát. Az Alfa, az Omega s az évszám mind-mind azt jelképezik, hogy Isten az örökkévalóság Ura, maga az Örökkévaló, kinek nincs kezdete, s nincs vége. Az öt tömjénszem Krisztus sebhelyeire emlékeztet, melyek állandóan őriznek és védenek minket. Rengeteg jelkép, melyet nélkülözhetetlen megértenünk és szemünk előtt tartanunk. Hisz „ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre.” Most a jelképek azok, melyek az örök húsvétot előre vetítik nekünk.
Krisztus világossága. Ez volt az első szó, amely ezen az éjszakán elhangzott ebben a templomban. Krisztus világossága. Istennek legen hála – válaszoltuk. De hisz erre a csodálatos tényre, eseményre, felszólításra szinte nem is tudunk mit válaszolni. Mi mást mondhatnánk? Mikor Krisztus az életét, az istenségét feláldozva meghalt borzalmas körülmények között a kereszten, harmadnapra pedig feltámadt csak azért, hogy nekünk megnyissa a mennyet! Mit mondhat erre a bűnös ember? Mit mondhatunk mi, bűnösök? Mit? Talán jobb lenne, ha szótlanok maradnánk, ha semmit sem mondanánk. Vajon mit válaszolhatunk az Isten végtelen szeretetére? Talán mindannyian érezzük, hogy most szólni kell, de szólni nem lehet.
Szent Ágoston: „Ha kimondani képtelen vagy, és hallgatnod sem szabad, nem marad más, mint hogy ujjongj!
Ujjongva énekeljünk mi is ezen a szentmisén, s majd a feltámadási körmenetben is, melyben gyertyáink és szívünk világosságát visszük el oda is, ahol még talán a sötétség az úr.
Krisztusban szeretett testvéreim! Íme, Krisztus világossága! Istennek legyen hála!

Nagypéntek - a fő szertartás képekben



A nagypénteki szertartás, melynek kezdetén arcra borultunk a Jézust jelképező oltár előtt. Ez a földön való tehetetlen fekvés a legteljesebb hódolatnak a jele, és egyben kifejezője annak a vigasztalan állapotnak, melyben az emberiség volt Krisztus eljövetele és megváltása előtt. A mai napon, mely Urunk halálának emléknapja, az Egyház nem mutat be szentmisét, mert maga az örök Főpap mutatja be véres áldozatát a kereszt oltárán.

Kommentátorunk magyarázta a mélységes cselekmények értelmét 

"A passió, Urunk, Jézus Krisztus szenvedéstörténete következik. Ne csak külső szemlélői legyünk ennek, hanem belső, lelki átéléssel vegyünk mi is részt benne. Ülve hallgassuk s elmélkedjünk rajta."


"A nap csúcspontja: a hódolat a szent kereszt előtt, mely Krisztus halálával a megváltás jelévé lett számunkra. Hitünk tanítása szerint a keresztet az Üdvözítővel és megváltó szenvedésével való szoros kapcsolata miatt a legteljesebb tisztelet illeti. Ez a szertartás már az ősegyházban, Jeruzsálemben is ismeretes volt az igazi, Jézus keresztje előtt."



Ezt tette értünk Urunk: mindenét odaadta!


A szép képekért hála és köszönet Fagyas Róbert barátomnak!