2012. április 8., vasárnap

A nagyszombati-, feltámadási szentmise és körmenet képekben

Plébániatemplomunkban mi is megünnepeltük Urunk feltámadásának vigíliáját, éjszakáját. Most egy rövid képes beszámolót közlök erről az eseményről:


Kántor urunkkal, Zoli bácsival a szentmise kezdetén, a tűzszentelés alatt


Az új tűzzel meggyújtottuk a húsvéti gyertyát

A harmadik "Krisztus világossága"

Énekkarosaink






A nyolc olvasmány közül az első



a második


a harmadik

Zoli bácsi, kántor urunk a zsoltár éneklése közben


a negyedik olvasmány

az ötödik

a hatodik

a hetedik

a nyolcadik

s végül az evangélium igéi

a keresztség liturgiájában először a Mindenszentek litániájában kértük szent elődeink közbenjárását

majd megáldottuk a keresztkutat és a vizet

a szent sír


Az igeliturgia végén pedig Egyházunk és világunk szükségleteiért könyörögtünk  Mennyei Atyánkhoz




"Feltámadtam! És újból veled vagyok, alleluja! Ezt a napot az Úristen adta, alleluja, alleluja!"


A feltámadási körmenetünkkel falunkba indultunk, hogy mindenkinek hírt vigyünk: Krisztus világossága beragyogta ezt az éjszakát

A szent vigília végén Te Deummal köszöntük meg Istennek, hogy halálunkat halálával megtörte, feltámadása által új életet szerzett nékünk


Köszönöm szépen apukámnak a nagyon szép képeket :) Büszke vagyok rá!

Húsvétvasárnap

Nem tudom, ünnepelte-e már valaki közülünk teljesen egyedül a születésnapját. Ha igen, valószínű, nem készakarva. Ugyanis ha valamit ünneplünk, ha egy fontos napot megülünk, akkor azt lehetőségeink szerint mindig szeretteink körében tesszük. Gondoljunk csak egy-egy, mint mondtam születésnapra, egy elsőáldozásra, vagy egy esküvőre. Szeretünk ünnepelni, s a zsoltáros kimondottan dicsér ezért, mikor így szól: „Boldog a nép, amely tud ünnepelni“ /Zsolt 88/ Mikor tehát ünneplünk, vendégeket hívunk. Remélhetőleg nem csak szokásból, vagy mert úgy illik, hanem azért, mert tényleg szeretnénk egymással megosztani örömünket, osztozni benne, hogy a mondás szavai valóra váljanak: a megosztott öröm kettős, dupla öröm.
Ma is egy ünnepet ülünk. De nem is akármilyet! Ez a mai, a húsvét, az Egyház legnagyobb és legfontosabb ünnepe. Krisztus feltámadott, üljük meg e napot – énekeljük, s folytatjuk: üljük meg e napot szent örvendezésekkel, minden hívő ember alleluját zengjen. Krisztusunk erre a mai napra minden hívő embert elhívott. Nem szokásból, vagy mert úgy illik, hanem őszinte, tiszta vággyal velünk akar ma ünnepelni. Ez ugyanis nem csak az ő ünnepe, nem csak az ő feltámadásának az örömnapja! Hisz mindent miérettünk tett, és semmit sem önmagáért. Nekünk támadt fel, ezért akar velünk ünnepelni! Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nekünk. Nekünk! Nekünk alkotta, hogy örvendezzünk és vigadjunk rajta. Erre tanít ez a mai liturgia is, hogy – újra mondom – Isten mindent miattunk és értünk tett.
Krisztusban szeretett testvéreim! Elmúlt a nagyböjt szent negyven napja, felértünk a győzelem hegyére. Szent Pál apostol pedig figyelmeztet: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van.” Úgy tudunk ma ünnepelni, jól ünnepelni, ha felemeljük szívünket és az égiekre, az égi dolgokra irányítjuk figyelmünket. Örvendjünk, mert ez a húsvét a mi feltámadásunkat is jelenti. Krisztus halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet szerzett nékünk. Ezt ünnepeljük, együtt ünnepeljünk ma Urunkkal, és az egész világon elterjedt Egyházzal. Ez a mi ünnepünk, ez legyen a legnagyobb ünnepünk!