2012. április 19., csütörtök

„Stat crux dum volvitur orbis“ /Jn 3,31-36/

Ma az egész nap folyamán lehetőségünk volt Jézus Krisztust, Istenünket imádni az Oltáriszentségben. Gyönyörűen írt talán éppen erről a mai evangélium: „Aki a mennyből jött le, az mindenek fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél.“ A mennyei Oltáriszentség egész nap itt állt, mi földi emberek pedig talán csak beszéltünk máshol, s nem tudtunk sokáig megállni. Ez is egy meghatározó különbség Isten és az emberek között. Ahogyan a latin mondás is bölcsel a kartuziánus rend jelmondatával: „Stat crux dum volvitur orbis“ – A kereszt áll, miközben forog a Föld. Azaz egyedül Isten az állandó és igaz, mi emberek változunk és sokszor hamisak vagyunk.
De sose feledjük: arra kell törekednünk, hogy egyre jobban hasonlítsunk az Istenhez – az egyedül állandóhoz. S ezt a lehetőséget kínálja fel már két évezred óta Istenünk: az ő imádásában megállva és kikapcsolva az időt megtapasztalhatjuk azt a nyugalmat, örök békét, jóságot és szeretetet, amely egyedül Istenben van meg és amely maga az Isten.
Gyakran, ne csak évente egyszer álljunk meg Isten imádásában. Hogy a földi és földies dolgok helyett egyre inkább a mennyiekre törekedjünk és vágyódjunk.