Azt
hiszem, mindannyian hallottunk már Szent Györgyről. De mégis, a legendákon
kívül olyan keveés valós dolgot tudunk róla. Így elmondhatjuk, hogy egy ismert,
de mégis ismeretlen szent. Nem népünk köréből, s nem is földünk tájáról
származott, tisztelete mégis el van terjedve itt mifelénk. Vajon miért?
Damiáni
Szent Péter püspök ír életének példájáról, amikor is hangsúlyozza: vértanúhalálával
„Krisztus katonáit bátor helytállásra lelkesítette
fel“. Nem tudni, pontosan hogyan, halt meg, de egy biztos: Krisztus Jézusba
vetett hitéért szenvedett hatalmas kínok között vértanúhalált. S talán nem
is kell ettől több, hogy valaki a példaképünk legyen. Hisz az életét önként
feláldozó tettéből joggal következtethetünk szent, erényes, példaadó életére.
Ez az, amit tudunk róla, s ennyi teljes mértékben elég ahhoz, hogy becsben
tartsuk, hogy példaképként ünnepeljük őt.
A mai
nap könyörgése pedig szintén ugyanezt a lényeget kérettette velünk: „Istenünk, gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás
Szent György példája“. Ha nem is ismerjük pontosan életét, a legfontosabbat
mégis tudjuk róla: Istennek élet, és Istennek halt meg, most pedig az Istennél
értünk könyörög. Ez a lényeg, amiért Szent György szent lett.
Halálunk
után valószínű, rólunk sem fognak többet tudni, mint mi mai szentünkről.
Azonban úgy éljünk, hogy egyre biztosan emlékezzenek: Istennek éltünk, s
Istennek haltunk meg.
