2012. május 30., szerda

MIND! /1Pt 1,18-25/


Az ember olyan, mint a fű, dicsősége, mint a rét virága.“ Szent Péter apostol, első az apostolok közül, Krisztus első földi helytartója kiváló helyzetfelismeréssel állapította meg, hogy minden dicsőség, minden siker, minden hírnév, minden elismerés az emberek részéről szinte semeddig sem tart. Ahogy az ének is meséli: „Egyszer fenn, egyszer lenn…”
Ezért mindig azon legyünk, hogy ne a saját magunk dicsőségét próbáljuk megbecsültetni, hanem mindennel az Isten dicsőségét építsük, mindent azért tegyünk, hogy Isten dicsőségét ismerje meg a világ. Mert az övé az egyetlen dicsőség, amely soha el nem múlik, s amelyet egyszer minden teremtmény – igaz, igazságtalan, jó és gonosz egyaránt elismer. S ez az egyetlen véget ne érő dicsőség, amelynek majd mi is részesei lehetünk.
Minden tettünk végső célja ez legyen: „Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!