„El akarták fogni Jézust (...) Megértették
ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.“ Amint hallottuk, a főpapok
megértették, hogy amiről Jézus beszélt, az éppen róluk szólt. Büszkeségük,
gőgük azonban nem engedte, hogy beismerjék hibájukat. Ezért inkább egy más
módszert akartak alkalmazni: elhallgattatni azt, aki figyelmezteti őket a
hibáikra.
Azt
hiszem, mindannyiunknak ismert ez a fajta probléma: beismerni a hibáinkat, elfogadni
a kritikát a másiktól. Talán azért, mert a legtöbbször ismerjük „azt a másikat”,
ismerjük hibáit, s „ő csak ne szóljon semmit…”
De
mi történik, ha Jézus szavaiban ismerünk magunkra? Ott már nincs kifogás. Rá
már nem mondhatjuk: „Ő beszél?!”
Isten
szava mindig igaz. S ha benne ráismerünk magunkra, hibáinkra – vegyük komolyan.
