Szlovákia püspökeinek pásztorlevele
Szent Cirill és Metód Évének megnyitása alkalmából
Drága testvéreink!
Az Evangéliumban gyakran szó esik Isten érintésének
hatalmáról. A vérfolyásos asszony és a haldokló kislány történetében is
olvashatunk róla. Ez a két személy két aktivitást tár elénk. Mindkettő
feltétele Isten érintése életadó hatásának. A Jézus ruhájának szegélyét
megérintő asszony a hívő ember részéről szükséges tettnek a fontosságára mutat rá:
minden nehézséget leküzdve érinti meg Jézust úgy, hogy hisz a hatalmában.
Jairus leányának a feltámasztása pedig azt mutatja, hogy – még ha jómagunk
halottaknak is tűnünk, és nem tudunk kezdeményezni – az Úr Jézus mindig elénk
siet, és a kezünket megfogva így szól hozzánk: kelj fel, térj magadhoz, ébredj
fel, és végre kezdjél el élni. Mi is olyanok lehetünk tehát, mint a kislány,
aki "azonnal fölkelt és járkálni kezdett" (Mk 5,42).
Istennek ilyek életre keltő
érintéséről bizonyára sok keresztény tehetne személyes tanúságot. De nem csak az
egyes keresztények tehetnék meg ezt, hanem nagyobb keresztény közösségek is,
amelyek Isten életre keltő kezdeményezéseivel sajátos tapasztalattal
rendelkeznek. Hiszen a világ számos nemzete büszkélkedik történelmének azon
pillanatával, amikor Isten megérintette őt, és Krisztus evangéliuma elkezdte
alakítani a jövőjét. Megtapasztalták azt az erőt, amely Jézusból ered, és
meghallották a szavát: „Mondom neked, kelj fel!”
Ezért már mi is ebben az évben megkezdjük az
előkészületet annak az eseménynek a megünneplésére, amely 1150 évvel ezelőtt megváltoztatta
a hazánk területén élő nép történelmét. A Nagymorva Birodalom uralkodója,
Rasztiszláv, ugyanis 862-ben a következő üzenettel fordult III. Mihály bizánci
császárhoz: „Népünknek, amely a pogányságból megtért és a keresztény
törvényeket tartja, nincsenek olyan tanítói, akik saját nyelvünkön tanítanák
nekünk a keresztény hitet, hogy lássák és utánozzák azt a többi országok is.
Küldj hát nekünk, uralkodó, egy püspököt és egy ilyen tanítót; hiszen tőletek
mindig jó törvény származik minden országnak.” (Konstantin élete, XIV. fejezet).
A kért „tanítók“ Isten indítékainak közvetítőiként a lélek
konkrét hősei voltak, akik szavukkal és tanúságtételükkel átadták az őket
követő nemzedékeknek is a természetfeletti Istenbe vetett hitet. Egy
olyan teremtő Istenbe vetett hitet, aki minden emberi közösségnek benső egységet,
lelki programot, mindennapos irányvonalat és végső célt adományoz. Az, hogy
ezek a hősök és szentek tartósan a nemzetek emlékezetében élnek azt igazolja,
hogy ez az érintés sokkal több volt, mint csak egy egyszeri múltbeli esemény.
Ez az Isten érintése, amely napjainkban is tart és naponta éltet minket.
Őseink életében a hithirdetők a kegyelem fontos
közvetítői. Nekik köszönhetően őseink számára az éltető Ige érthető nyelven
hangzott el. Így a Szentírás szent szövege a hit elmélyítésének újabb és
mélyebb indítékává válhatott. Egy olyan indítékká, amely a szív mélyéig elhat,
megérinti és alakítja az ember lelkiismeretét és öntudatát. Az első hazai papok
képzése arra ösztönözte az ősöket, hogy ők is megérintsék Krisztust és
elfogadják a belőle áradó erőt. A Szentírásnak az anyanyelvükre történő
fordítása pedig ismét lehetővé tette azt az isteni érintést, amely talpra
állít, gyógyít és új életet kínál.
Ma – itt és most – újra szükségünk van erre az új életre. Meg kell újítani
lelki életünket, mert az könnyen ellaposodik. Meg kell újítanunk az erkölcsi és
a családi életet annak ellenére is, hogy gyakran kétségbe vonják azokat az
alapértékeket, amelyek az emberi méltóságnak az alapjai. Egyszóval nagy szükség
van az evangéliumra és annak érthető hirdetésére. „Halljad az Istentől kapott
igét, mely táplálja a lelket, az igét, mely megerősíti az értelmet és szívet,
az igét, mely felkészít téged arra, hogy megismerd az Istent” (Proglas 15-20).
Szent Cirill és Metód ebben az összefüggésben is aktuálisak
napjainkban. Ezért az előttünk álló Hit Évében példaképül állítjuk őket magunk
elé. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa ez év őszére összehívta a püspöki szinódust,
amely az „új evangelizációval” fog foglalkozni. A Szentatya óhaja – amint azt
kijelentette – hogy a Hit Éve „új impulzus legyen az egész Egyház számára, hogy
kivezesse az embereket a pusztából, amelybe gyakran tévednek, és elvezesse őket
az új életbe, a Krisztussal való barátságra”. A tesszalonikai testvérek fényes
példaképei az új evangelizációnak, akik elkísérnek a pusztából az életre. Mély
hitük, személyes áldozatkészségük, műveltségük és kommunikációs készségük, a Róma
püspökéhez való hűséggel ötvözve útmutató a mai modern ember számára is, aki részt
kíván venni Isten országának építésében már itt a földön. Ez a Krisztussal – a Királlyal
– való találkozás a mai evangélium szellemében valósul meg: az ember rátalált az
Istenre, mert az Isten már előbb kereste az embert.
Halála előtt, amikor Szent Metód Szent Gorazdot jelölte ki
utódául, ezekkel a szavakkal mutatott rá: „Ez hazátok szabad embere, fölöttébb
jártas a latin könyvekben, igazhitű.” (Metód
élete, 17). Ma, jelképesen, mi is odaállunk ehhez a halálos ágyhoz, hogy nekünk
is feltegye a kérdést: valóban hazátok szabad emberei vagytok, hogy szabadok
legyetek Isten örök igazságainak hirdetésére Jézus Krisztus akarata szerint?
Jól ismeritek a szent könyveket, beleértve Krisztus evangéliumát? Valóban
hithűek vagytok, Krisztusba és Máriába ágyazódva, az igazi krisztusi Egyházban,
amely az Eucharisztiából él? Úgy érintitek-e Krisztust, hogy hittel várjátok
tőle a belőle áradó erőt? Hálásak vagytok-e Istennek ajándékaiért és
jótéteményiért? Szent Cirill és Metód iránti hálánk igazi jele az lenne, ha elsajátítanánk
azt a legnagyobb ajándékot, amit nagy áldozatok árán hagytak ránk. Ezt
szolgálhatják a különböző kulturális, vallási, társadalmi is szakrendezvények. Kapcsolódjunk
be az ilyen rendezvények előkészítésébe és megvalósításába, érdeklődéssel vegyünk
rajtuk részt. Erre különösképpen a családokat, a gyermekeket és az ifjúságot
buzdítjuk.
Isten segítségét a Mindenhatótól
abban a szentmisében fogjuk kérni, amelyre július 5-én, Szent Cirill és
Metód ünnepén kerül sor. Az aznapi evangéliumban Jézus biztosít bennünket
arról, hogy hitéletünkben nem maradunk egyedül. Megígérte ugyanis: „És íme, én
veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt
28,20). Az a jubileumi ünnepségsorozat, amelyet most Nyitrán megkezdünk, nem csak
egy formális megemlékezés lesz. Alkalom nyílik majd megismerkedni keresztény,
nemzeti és kulturális történelmünkkel, a gyökereinkkel, amelyekből őseink több
generációja merített. Imádkozzunk ezért Szentjeinkhez, hogy a Szentháromság egy
Istennél eszközöljenek ki számunkra hitet, reményt és szeretetet, valamint
lelki erőt, hogy úgy tudjunk eleget tenni emberi és keresztény küldetésünknek, amint
azt ők tették a saját korukban.
Kedves Testvérek! Az Úr
Jézus követésének útján – a Szűzanya, valamint Szent Cirill és Metód közbenjárására
– segítsen benneteket áldásunk is: az Atya + a Fiú + és a Szentlélek nevében.
Püspökeitek
(Kérjük felolvasni 2012. július 1-jén)
