Egy évvel ezelőtt kaptam
anyukámtól egy gyönyörű, hófehér Szűz Mária szobrot – Medjugorjéból. Mondhatnám,
hogy ez egy klasszikus, jellegzetes Mária szobor, de nem. Keze össze van téve,
mint szinte minden Mária ábrázoláson, de mégis más. Különleges karcsú alakjával
és arcvonásaival az én szobrom egy nagyon fiatal, csinos Szűz Máriát ábrázol. A
művész, aki ezt készítette, véleményem szerint a Szűzanya belső, lelki
gyönyörűségét akarta külsőleg is megformázni – nagy sikerrel. S ahogy készültem
erre a mai szentmisére, erre a mai prédikációra, nem tudtam mást csinálni, csak
néztem ezt a szobrot. Néztem, és elgondolkoztam…
Képzeljétek el, ez a Mária
szobor mindig ugyanabban a testhelyzetben van – összetett kézzel imádkozik. De
ez gondolom, teljesen egyértelmű, hisz egy szoborról van szó – amely nem
változik, amely mindig egyforma. De gondolkodjunk mindannyian, mennyire
gyönyörű jelkép ez. Szűz Mária, aki mindig imádkozik. Nem csak jelképesen a
szoborban, hanem a valóságban is – a mennyben. Nem tudom, mennyire mélyedtünk
már ebbe bele, de a Szűzanya komolyan állandóan imádkozik. S mikor ezt úgy
megfigyeltem, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit is imádkozhat Mária? Napi
24 órán, heti hét napon, egy örökkévalóságon keresztül – mit mondhat az
Istennek? Miért imádkozhat? Hisz Szűz Mária nem Isten, hanem ember – így ő is
tanult, megtanult imádkozni – ugyanazokkal az emberi szavakkal, mint mi. Mit
tud annyit imádkozni – emberi szóval? Szűz Mária állandóan értünk könyörög az
Istennél. Állandóan – nem csak, mikor kérjük őt, hanem állandóan. Én is
akárhányszor elmegyek a Szűz Mária szobor mellett, ő mindig mutatja: érted
imádkozok - szüntelenül. S milyen jó a sok rohanás közepette is ránézni egy-egy
ilyen szoborra, magasan álló templomra. Tegyük meg mi is: pillantsunk rá, s álljunk
meg kicsit. Ha csak egy pár-, vagy akár fél percre is.
Isten, és a Szűzanya
állandósága segítsen minket ebben a törekvésben, hogy gyakran érezzük Szűz
Mária közbenjárását, oltalmát, s hogy példáját követve mi is eljuthassunk oda,
hol már nem jelképeket, szobrokat látunk, hanem magát az állandó, örök fölségű,
mindenható csodálatos Istent az ő szentjeiben.