Szűz
Mária Szent nevének, avagy Szűz Mária neve napjának ünnepét, emlékezetét üljük.
Már ez a név is, hogy Mária (arámul Mirjam) azt jelenti: Úrnő. S Szűz Mária Istenünk
rendeléséből valóban az egész világ, a mindenség úrnője lett. De gondoljunk
csak bele, mivel érdemelhette ki a Szűzanya ezt a bizalmat Istentől. Minden
bizonnyal a legnagyobb érdeme az volt, hogy teljesen igent mondott az Isten
akaratának, tervének. De nem utolsó sorban a Szűzanya nagyságának mércéje éppen
az, hogy mindenről le tudott mondani ebben az életben, a földi életben. Véget
nem érő bizalommal volt az saját-, és egyben Isten Fia iránt. Mint ahogy később
Szent Pál megfogalmazta az előbb hallottakat: „Az idő rövid! Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna,
aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg
sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne
velük, mert ez a világ elmúlik.“
Szűz
Mária úgy élt, mintha semmije sem lett volna ebben az életben. Semmihez sem
ragaszkodott „foggal-körömmel”, kész volt mindenét odaadni, feláldozni. S
valóban mindenét, mert az ő mindene az egyetlen Fia, maga az Isten Fia volt. S
képes volt őt is „elengedni”, „hagyni meghalni”, mert tudta, ez az Isten terve,
s hogy így az örök boldogságát segíti elő.
Legyen
Szűz Mária a mi példaképünk, hogy nekünk is mindenben az első a mennyei, örök
életünk legyen. S hogy képesek legyünk ezért bármit odaadni, föláldozni,
bármiről lemondani.