2012. október 17., szerda

Szívesen - Antióchiai Szent Ignác


Antióchiai Szent Ignácot apostoli atyának is nevezzük, ugyanis még ismerte az apostolokat, és ő volt "az apostolok utáni kor egyik kiemelkedő személyisége".
A Krisztus utáni második század legelején szenvedett vértanúhalált – így az elsők között volt, akik nem akartak menekülni a szenvedés, a halál elől, hanem Krisztusért szívesen vállaltak minden kínt. Nem muszájból, nem kötelességből, hanem szívesen – szívből. Ezeket írta kicsivel vértanúhalála előtt: „Engedjétek, hadd legyek vadállatok prédája, mert ezáltal juthatok Istenhez. Isten búzája vagyok én, és kell, hogy megőröljenek a vadállatok fogai, és így Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak. Esedezzetek Krisztushoz értem, hogy e vadállatok révén áldozattá legyek Isten számára.
Érdemes lenne ma kicsit magunkba nézni: vajon mi milyen lelki szinten vagyunk Antióchiai Szent Ignáchoz képest, hogy ha még a sokkal kisebb szenvedéseket sem tudjuk türelemmel, szívből viselni? Sokszor mondjuk: „Mit csinálhatunk? Muszáj elfogadni a betegséget, nem tehetünk semmit…” Ne muszájból, de szívesen fogadjuk. Ehhez kérjük ma vértanúnk, vértanúink közbenjárását: hogy a mindennapi szenvedést ne muszájból, de szívből viseljük.