„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét
hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. (...)
szembekerül az apa a fiával, (...) anya a lányával, (...) anyós a menyével...“
Bizonyára
nem először hallunk Jézustól olyat, ami nem esik jól, s ami szerintünk nem
nagyon passzol. Végülis az Istennek nem békét kellene adnia? Nem békét kellene
hoznia az Isten fiának?
Minden
bizonnyal – lelki békét. De nem a megalkuvás „békéjét“. Nem lehet a „békesség
kedvéért“ beleegyezni a bűnbe, nem lehet a „békesség kedvéért“ tolerálni,
megtűrni a bűnt.
Nézzük
meg a saját élethelyzetünket. Vajon nincs valami olyan bűn az életemben, a
családomban, melyet már megszoktam, melyet már megtűrök – úgymond a „békesség
kedvéért”? Pilinszky János találóan írta: „Gyűlölni
a bűnt és szeretni a bűnöst: ezzel lehetne definiálni az evangéliumi szeretet
gyakorlatát…” A bűnt mindig gyűlölnünk, a bűnöst pedig mindig szeretnünk
kell. A bűnt úgy gyűlölhetjük, ha nem
vagyunk hajlandóak részt venni benne, és elítéljük, valahányszor találkozunk
vele. A bűnt gyűlölni kell, nem pedig megmagyarázni vagy könnyedén venni –
még ha ez sokszor ellentétet is szül.
Legyünk
Jézus szava szerinti erényes keresztények, akik erélyes kézzel bánnak minden
bűnnel.
