2012. november 3., szombat

Miserend és hirdetések - Évközi 31. vasárnap


Évközi idő harmincegyedik vasárnapja


Szeresd Uradat, Istenedet... egyértelműen ez a fő gondolata a mai olvasmányoknak, melyeket hallottunk. S talán mindannyian természetesnek vesszük ezt a parancsot, hisz ismerjük kiskorunk óta. Gyakran énekünkkel is kifejezzük: „Szeretlek, szép Jézus, mert fölötte jó vagy…”; „Szeretlek, Jézus Szíve, téged…” Mikor Jézus erről a parancsról, a szeretet parancsáról beszél, idézi az ószövetségi írásokat, Mózes szavait. Mózesnek adta tudtára-, s egyben a szájára maga Isten ezt a legfőbb parancsot: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.
Teljes szívből, teljes lélekből szeretni talán mindannyian sejtjü, hogy mit jelent. Felettébb érdekes azonban e parancs utolsó része: Szeresd Uradat, Istenedet… minden erődből. Hogyan lehet erőből szeretni? Sőt, már az, hogy az Isten parancsolja a szeretetet, már ez maga felfogási nehézséget válthat ki bennünk. Parancsra szeretni? Sőt! Erőből szeretni? Teljes erőből szeretni? Miről is van szó?
Amint a múlt vasárnap a hit tetteiről beszéltünk, s arról, hogy a hit tettek nélkül halott, úgy ma szinte pontosan ugyanezt mondhatjuk el a szeretetről is. Hogy a szeretet is halott tettek nélkül. Nem mástól, de Urunktól ismeretesek az ezt bizonyító szavak: „Nem mindenki, aki mondja: «Uram, Uram» jut be a mennyek országába. Csupán az, aki teljesíti Mennyei Atyám akaratát” /Mt 7,21/. Ugyanez más szavakkal: Az, hogy mondjuk, énekeljük, „szeretjük az Istent” még magában nem elég. Persze kell ez is, de ennél több kell. Erőből szeretni.
Sokszor nem elég azt tenni, ami éppen a kedvünk szerint van. Erőszakosnak kell lenni magunkkal szemben. Például mikor Jézus az egész éjszakát Isten imádásban töltötte. Talán nem volt éppen álmos? Dehogynem. Talán nem lett volna más dolga? Dehogynem. De ő erős akarattal, mondhatnánk „erőből” Istennek szentelte idejét.
Sokszor nem elég azt tenni, ami éppen a kedvünk szerint van. Erőszakosnak kell lenni magunkkal szemben. Például mikor Jézus tanítványaival együtt pihenni készült a több napos fárasztó tevékenység után… de mikor Jézus meglátta a tömeget, megesett rajta a szíve. S feladva saját igényét, szükségletét, jogát: újra tanítani kezdte őket. A szó jó értelmében „erőből” szerette őket, mert erőt vett magán, s le tudta győzni a test fáradtságát.
Nekünk is sokszor erőt kell venni magunkon, hogy ne a kényelmünk, ne az igényeink, hanem a szeretet irányítson minket. Hogy szeretetből parancsoljunk magunknak, ha érezzük, tudjuk: többet kell adni Istennek-
Hogy szeretetből parancsoljunk magunknak, ha látjuk: szüksége van a másiknak a mi segítségünkre.
Szeretni teljes szívből, teljes lélekből, minden erőből. Ez a szeretet parancsa, melyet meg kell élnünk – sokszor erőből – minden nap. Ma is.