2012. november 10., szombat
Évközi idő harminckettedik vasárnapja
Jézus
Krisztus a mai evangéliumban rámutatott egy nagyon fontos dologra, melyet talán
mi sem értünk sokszor, vagy melyet mi is rosszul értelmezünk. Az adakozásra.
Arra, hogy hogyan, vagy mit is kell adnunk, adakoznunk, vagy, hogy mennyit kell
adni abból, amink van. De nem kell itt feltétlenül az anyagiakra gondolnunk,
vagy a templomi perselyezésre.
Az
első olvasmányban Illés prófétáról hallottunk, aki egy özvegyasszonnyal
találkozott. Ez az özvegyasszony egy igazán vallásos ember volt, aki szerette
felebarátját. S ezt tettekkel bizonyította. Szerette, tehát tudott érte
áldozatot hozni. Odaadta mondhatnánk „az utolsó szelet kenyerét” bízva
Istenben. Odaadta mindenét, mert Istent látta meg ebben az emberben.
Észrevette, hogy Isten emberével beszél. Nem adott sokat, mert nem is volt sok
mindene. De mikor odaadta azt a kevés mindenét, százannyit kapott vissza: „A szakajtó nem ürült ki, s a korsó nem apadt
ki”, hallottuk.
A
második olvasmányban, a szentleckében is egy áldozatról hallottunk. De ez már
nem egy kis adakozás volt, hanem végtelen jellegű. Jézus Krisztus, aki saját
magát áldozta fel. Az Isten, a végtelen Isten áldozta fel végtelen mértékben
saját magát, hogy kiengesztelje önmagával a világot.
S
végül, a harmadik olvasmány, az evangélium szemlélte a legjobban: Isten nem az
adomány, hanem az áldozat nagyságát nézi. Nem azt nézi, hogy ki mennyit ad,
hanem azt, kinek milyen áldozatába kerül ez. Valaki adhat nagyon sokat, s
mégsem ad semmit. Valaki pedig nagyon keveset, s mégis mindenét odaadhatja.
Nem
kell gazdagnak lennünk ahhoz, hogy tudjunk adakozni.
Tudunk-e
úgy adakozni, mint az özvegyasszony, aki nem csak a feleslegéből adott, hanem a
megélhetéséből. tegyük fel a kérdést: mi a mi megélhetőségünk? Mi az, ami
nélkül nem tudnánk élni? Képesek lennénk-e ezt Istennek feláldozni?
Kérjük
őt, hogy adjon nekünk iránta való bizalmat, hogy valóban higgyük: minél többet
adunk neki oda, annál többet kapunk vissza is. A szeretet nem múlik el. Minél
többet adunk belőle, annál több marad nekünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)