Ádvent utolsó hetéhez, s egy híján utolsó
napjához értünk. Többféleképpen készültünk eddig a nagy ünnepre, s talán
kedvenc ünnepünkre – karácsonyra. Ilyenkor azonban gyakran azt vesszük észre,
milyen gyorsan elment ez a pár hét, s talán nem is sikerült úgy felkészülnünk,
ahogyan szerettünk volna. De ne felejtsük, van még kis időnk. Ami azonban a
legfontosabb, mire töltjük ezt el.
A ma nap folyamán még utoljára lehetőségünk lesz
szentgyónáshoz járulni a nagy ünnep előtt. De a szentgyónás nem lehet csupán
pár perc kérdése. Eljövök a templomban, s míg sorba állok, eszembe juttatok
egy-két bűnt, hogy tudjak valamit mondani… nem. Ha igazán és úgy igazából
ünnepelni akarunk, akkor arra alaposan fel kell készülnünk. Alapos
lelkiismeretvizsgálattal – otthon leülni, csendben átnézni az elmúlt időszakot,
elővenni a lelkitükröt, leírni a bűnöket – annyira felkészülni a gyónásra,
amennyire tiszta szívvel akarunk ünnepelni.
Ezek az utolsó pár nap egyben az ajándékhajszának is
az ideje. De ne feledkezzünk meg ajándékot készíteni annak, akinek a születéséről,
születésnapjáról szól ez az egész ünnep. Jézus Krisztus születésére várakozunk,
övé ez az ünnep. De mit is adhatnánk neki? Az Istennek?
Egy dolgot tartsunk szemünk előtt: Isten sosem a
külsőt, de mindig a belsőt nézi. Ő a szívek titkát kémleli, neki csakis a
szívünk tisztasága számít. Ezért ezzel az ajándékkal készüljünk: szívünket
tisztára mossuk, s ilyen állapotban tartjuk az egész ünnepek alatt.
