2012. december 24., hétfő

A mi Urunk Jézus Krisztus születése - éjféli mise


Karácsony van, mely tán minden ember legkedvesebb ünnepe. S ez az éjféli mise az, amelyre szinte mindenki eljön, aki valamennyire vallásosnak érzi, vallásosnak tartja magát. Az is, aki semmi mást nem tart ilyen nagy ünnepnek. S talán éppen ezért ehhez az ünnephez kötődik a legtöbb kedves szokás: karácsonyfa állítás, díszítés; betlehem, betlehemezés, betlehemes játék, éneklés, regölés, mézeskalács sütés… s talán éppen az éjféli misére járás is. A karácsony édes, meghitt hangulatához egyszerűen hozzátartozik az éjféli mise. De valóban csak egy szép, régi szokás, vagy a karácsonyi hangulat része lenne ez a furcsa időpontú szentmise?
Képzeljük el azt a kétezer tizenkettő évvel ezelőtti eseményt, amelyet ünneplünk. Hangulatos kis istálló, puha kis jászol, meleg pólyácska, csend, nyugalom…
Nem, kedves testvéreim! Nem hangulatos, de rideg istálló;
nem puha jászol, de kínos-, kényszer alvóhely;
nem meleg pólyácska, de szúrós szalma;
nem csend, hanem állatok zavaró bőgése;
nem nyugalom, de hajléktalan, aggódó féltés.
Ez volt a szent karácsony kétezer éve! Isten nem hangulatos, kellemes körülmények között lett értünk emberré, hanem a legzordabb állapotok közepette. Ne felejtsük ezt el, értsük ezt meg! Igaz, ha most kényelmesen, fűtött padban ülünk, jóllakva, jó hangulatban, kipihenve, talán legújabb meleg pulóverünket magunkon hordva, nehezen tudunk arra a zord időre gondolni. De ha most kimennénk innét a templomból, egy szál nadrágban, mezítláb, éhesen, s így gyalogolnánk néhány órát a sötétben, s valahol a semmi közepén megállnánk: akkor kellene Krisztus születését felidézni, s akkor értenénk meg, de még akkor is csak valamennyire, milyen volt az első karácsony.
A fönséges Isten tehetetlen gyermekké lett. Értünk. Értünk fázott, értünk éhezett, értünk volt nyugtalan, értünk lett tehetetlen. Érezzük ezt át, s akkor nem szokásból, de meggyőződésből, nem jó hangulatból, de hálából fogunk eljönni az éjféli szentmisére.
Meghitt hangulatunk közepette ma éjjel, éppen most boruljunk Jézus jászolánál, köszönjük meg neki, hogy már élete hajnalán helyettünk adott engesztelő áldozatot az Istennek, már születése pillanatától . Ezen a mai szentmisén, S s a nagy Úristen ilyen nagy jókért mind áldjuk.