2012. december 29., szombat
Szent Család vasárnapja
Minden ember szeretne boldog, békés, szerető családban
élni. S mivel ez egy Istentől belénk oltott vágy, magának az Istennek is
ugyanez a terve velünk: szerető családban éljünk. Persze lehet szó test
szerinti családról, ahová a szülők, férj, feleség, gyermekek, rokonok
tartoznak, de lehet szó lelki családról is, ami például egy papnak a hívei,
vagy a paptársai. De nem csak, hogy ez a terve az Istennek, hanem rengetegszer
be is bizonyította: ez nem egy soha el nem érhető ideál, eszménykép, hanem az ő
segítségével megvalósítható. A történelem folyamán rengeteg szent család volt,
ahol valóban az Isten volt az Úr, Isten volt a szeretet forrása, és Isten volt
a szeretet célja is. Hisz tudjuk a Szentírásból, s remélhetőleg már saját
tapasztalatból is, hogy Isten maga a szeretet. Vagy ahogyan Szent Ágoston figyelte
meg: „Ahol szeretnek, ott mindig hárman
vannak. Aki szeret; akit szeretnek; és maga a Szeretet.”
A történelem folyamán rengeteg szent család volt, de
ma a legszentebb család tárulkozik fel előttünk. Isten ma ragyogó példaképnek állítja
elénk a Szent Családot. Egy olyan család, ahol tényleg az Isten volt a minden.
Ha elgondolkozunk azokon az eseményeken, amelyeket a Szentírásból tudunk a
Szent Család tagjairól (Az Angyali üdvözlettől egészen az új családjával, az
Egyházzal imádkozó Szűzanyáig), szembetűnhet, hogy abban a családban valóban az
Isten volt a minden. Isten körül forgott minden.
Mária egészen a kezdetektől nem a saját elgondolását
igyekezett megvalósítani a családdal kapcsolatban, de az Istenét…
Szent József, mikor megtudta, hogy Mária gyermeket
fogant a Szentlélektől, ugyanúgy feladta a saját elképzelését…
Mikor ők ketten nem találják Jézust a templomi útról
hazafelé tartva, megértik, hogy máshogyan lesznek a dolgok, mint ami az ő
ideáljuk.
S éppen ezért példakép a Szent Család. Mert
mindannyiunk családja akkor lesz igazán boldog, örök életű, ha Istennek tetsző
módon tervezzük azt, ha Istennek tetsző módon rendezzük azt, ha Istennek tetsző
módon tartjuk fenn azt. Szokták mondani – legtöbbször az esküvőkön - , hogy nem
az az igazi boldogság és egyetértés, ha két ember szüntelenül egymás szemébe,
egymásra néz. Hanem az, ha mindketten egy irányba néznek. S felettébb igaz ez a
családra, a családunkra is. Úgy a lelki családunkra, erre a hívő közösségre, de
a test szerinti családra is: Ha egy irányba, Isten felé nézünk, együtt jutunk
el majd oda.
Kövessük a Szent Család példáját, s higgyük el, éljük
meg legnagyobb egyházatyánk szavait, hogy csak az az igazi szeretet, igazi családi szeretet, ahol bizony hárman vannak.
Aki szeret, akit szeretnek, és maga a
Szeretet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)