2013. január 17., csütörtök

Bárcsak... /Zsid 3,7-14/


Bárcsak hallgatnátok ma az Úr szavára...“ int minket a zsoltáros szavaival a Zsiódkhoz írt levél szerzője. Bárcsak hallgatnátok ma az Úr szavára. Olyan fontosak ezek a szavak, hogy a papi zsolozsmában minden nap megtalálható, s minden pap minden egyes nap ezekkel a szavakkal kezdi az imádságát, a napját: „Bárcsak hallgatnátok ma az Úr szavára, ne legyetek kemény szívűek“.
Hisz mi lehet fontosabb annál, hogy ma hallgassunk az Isten szavára? Hisz tehetetlenek lennénk, ha nem tudnák, mit is kell tenni, mi az a jó, ami a magunk, és embertársunk legnagyobb javát szolgálja. Ha nem figyelek Isten szavára, fülem elszokik tőle, legközelebb már meg sem hallom, szívem pedig rideg és durva lesz, mint a kő (Barsi Balázs). Ez a szív megkeményítése, ettől akar minket megóvni az Isteni Szó.
Bárcsak hallgatnátok ma az Úr szavára, ne keményítsétek meg szíveteket...“ – mondjuk el ne csak papok, de mindannyian, minden reggel ezt a kis röpimát. Mert ha szívünk lágy, fogékony, érzékeny marad az Isteni Szóra, mindig tudni fogjuk: melyik szó, melyik tett, melyik út vezet a mennybe.