2013. május 1., szerda

A Loretói litánia - 1


Ez év Szűzanya hónapjában, májusában többször fogunk elmélkedni a májusi, Loretói litániáról. Mindezt azért, hogy e gyönyörű imádságot jobban megismerjük, s ezáltal jobban megszeressük, mélyebben átéljük, s egyre tökéletesebben magunkévá tegyük a litánia kéréseit, a Szűzanya megszólításait, s magának a litániának gyönyörű szerkezetét.

Először ismerjük meg, mit jelent a litánia szó. Halljuk, hogy ez nem egy tipikus, sajátos magyar hangzású kifejezés. A görög nyelvből származik, s azt jelenti: esdeklés, segítségül hívás. A Loretói litániával tehát a Szűzanya segítségéért esdeklünk.
De miért mondjuk a Szűzanyához fohászkodó litániát Loretói-nak? Loreto eredetileg egy hegy volt egy lakatlan vidéken. Ezen a hegyen nagyon sok babérfa nőtt, amelyek egy egész babér ligetet hoztak alkottak. Ez a szó, hogy babér, babér liget latinul így hangzik: Laurea, s ebből származik a Lauretanus, később népiesen Loretó elnevezés. E néven jött létre egy új város azon a helyen, ahol a babérfás hegy állt – Olaszország keleti részében.
800 évvel ezelőtt ebbe a városba, Loretóba vittek egy kegyképet, Szűz Mária arcképét, amelyet a hagyomány szerint maga Szent Lukács festett meg. S ezzel a képpel együtt odavittek az úgynevezett „názáreti házikót”, viskót is, amely a Szent család názáreti hajlékát másolta le, idézte föl, elevenítette meg. S efölé a házikó fölé emeltek a keresztények később egy nagy bazilikát – így lett az egykori lakatlan babérhegyből város, majd híres búcsújáróhely. Ez a búcsújáróhely gyönyörűen kifejezi s erősíti a keresztény hívek azon meggyőződését, hogy Jézus Krisztus valóban, és nem jelképesen maga a megtestesült Isten, s Szűz Mária valóban, s ugyancsak nem jelképesen magának az Istennek az anyja. Itt, Loretóban imádkozták ki és fogalmazták meg a buzgő keresztények azokat a gyönyörű és mélységes megszólításokat, melyeket ma is, több száz év után ismerünk, szánkra veszünk és lelkünkbe vésünk.
S már el is kezdjük a litániánkat elemezni, kis részenként. Mindannyian ismerjük a kezdő szavait: Uram, irgalmazz! Vagy görögül: Kyrie eleison! Ez is a görög nyelvből származik, ugyanis Rómában egészen a negyedik század végéig a liturgiában a görög nyelvet használták. Uram, irgalmazz! Eleinte csak ebből az egy könyörgésből állt a litánia, s magában a szentmisében, annak elején mondták. De tényleg, ezt az egy könyörgést: Uram, irgalmazz! Ismételgették nagyon sokszor. Több tíz, több százszor is. S hogy miért? Maga Jézus Krisztus mondta el nekünk azt a példabeszédet, amelyben egy ember elmegy éjfélkor a barátjához, hogy kérjen tőle valamit. Az pedig már csak azért is, mert a barátja nem tágít, hanem folyton kéri őt, megadja, amire szüksége van. S így fejezi be Jézus a példabeszédet: „Azért mondom nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” S amint a hívek egymás után, kitartóan könyörögtek az Uram, irgalmazz! ismételgetésével – éppen ezt a Jézusi parancsot teljesítették az Egyházban.
Később már egy másik könyörgés is bekerült az előző könyörgések közé: Christe eleison! – azaz Krisztus irgalmazz! Vagy ahogy ma használjuk: Krisztus, kegyelmezz! A kilencedik században pedig már megállapodott a hármas felszólítás: Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Nagy jelképpel bír ez a háromszori könyörgés. Mint a legtöbbször a liturgiában a hármas szám a Szentháromságra vonatkozik, annak tiszteletére, dicsőségére irányul – úgy itt is az első Uram, irgalmazz! az Atyaistent szólítja; a második Krisztus, kegyelmezz! A Fiúistenhez szól; míg a harmadik Uram, irgalmazz! a Szentlélekre vonatkozik. Ezt nevezzük trinitáris, azaz „Szentháromságos” jellegnek. Így már maga egy egyszerűnek, lényegtelennek látszó háromszori ismételgetés is nagy jelentőséggel, s láthatjuk, milyen mély jelképpel bír.
Ha legközelebb, talán holnap imádkozzuk a Loretói litániát, már tudni fogjuk, honnan származik, s már a legelején jusson eszünkbe e gyönyörű trinitáris jelkép, és legyen ott a kimondott szavunkban a Szentháromság tudatos dicsérete, kérése, s egyben kitartó imánk várható gyümölcse buzdítson még nagyobb áhítatra!