2013. május 13., hétfő

A Loretói litánia - 7


Tovább imádkozva a Szűzanya litániáját egy újabb megszólításhoz értünk: Tisztaságos anya!
Az eredeti latin szövegben ez így hangzik: Mater purissima – azaz legtisztább anya. A latin nyelv a fokozás legmagasabb szintjét alkalmazza itt, hogy így is érzékeltesse e jelző nagy nyomatékát. Nem csak egyszerűen tiszta, hanem a legtisztább – a szó legmélyebb, s legerősebb értelmében. Sőt! Ez a szó, hogy purus szó szerint azt jelenti: színtiszta. S ha egy az egyben le szeretnénk fordítani, egy szinte értelmetlen, vagy túlbonyolított, túlfokozott szót kapnánk: legszíntisztább. Ezt a szót használja a litánia a Szűzanya ezen megszólításánál.
De mit jelent ez? Azt az eredeti állapotot jelenti az Isten teremtette természetben, amely még nincs semmilyen módon és semmivel megmásítva, bepiszkolva. Ami még olyan, amilyennek a természet adta – nincs keveredve semmi mással. Tehát tiszta minden mástól, ami nem tartozik hozzá. Olyan amilyennek az Isten teremtette, mikor minden jó volt, ahogy ő maga is látta, hogy az „jó”.
Ilyen tiszta, legtisztább Szűz Mária anyasága, s ilyen tiszta Szűz Mária szüzessége. Mikor ezt a megszólítást használjuk: Tisztaságos anya, jusson eszünkbe, hogy Szűz Máriában az anyaság teljes mértékben megvan – úgy, ahogy Isten azt a világ teremtésekor létrehozta. S egyben arra is gondoljunk, hogy nem csak az anyaságát, de minden jó tulajdonságát kezdhetnénk a leg szócskával, hisz az ő életét egyetlen bűn sem szennyezte be soha. S ha ezt mi is felfogjuk, tudatosítjuk, még odaadóbban, még buzgóbban imádkozhatunk hozzá, hisz tudjuk: olyan könyörög az Istennél, kin semmi folt, bűn vagy egyéb rossz nincs – a teljesen tiszta, a legszíntisztább anya.