Keresztelő Szent Jánosról többen azt hitték, hogy ő
maga a Messiás. Ő azonban kijelentette: Nem én vagyok. Én a pusztában kiáltó
szó vagyok. Az a feladatom, hogy előkészítsem az utat a Megváltónak. Pontosan
ezt imádkoztuk a mai napi könyörgésben: „Istenünk,
te azért támasztottad Keresztelő Szent Jánost, hogy népét előkészítse Krisztus
Urunk méltó fogadására.” Ez volt a feladata. Erre rendelte őt az Úr anyja
méhétől, mint azt egy gyönyörű nekünk tanítja. Anyja, Erzsébet azt kapta
feladatul, hogy a világra hozza Keresztelő Szent Jánost. Zakariás feladata volt
az angyal szava szerint nevet, és ezzel kötelezettséget adni a gyermeknek. S ha
így nézünk ezekre az eseményekre, gyönyörűen összeállhat a kép, hogyan, milyen
embereken keresztül biztosította Isten Jézus megtestesülését, a Megváltás
művét.
Nem lehet mindenki Megváltó, sem Keresztelő Szent
János, sem Zakariás... de ma is meg van mindenkinek a feladata, a küldetése,
melyet Isten szabott meg nekünk. Ott azon a helyen, abban családban, ahol
élünk.
Ma kérjük Keresztelő Szent Jánost, segítsen minden
nap megismernünk azt a feladatot, azt a küldetést, mellyel mi is Isten akaratát
teljesíthetjük. Mert mind Isten választottai vagyunk! Rólunk is szól a
Szentírás szava: „Anyám méhétől fogva
nevemen hívott az Úr, s olyanná tette ajkam, mint éles kardot. Kezének
árnyékában elrejtett engem, s választott nyílnak ő tett meg engem.”
