A kis dolog - nem semmi /Mt 10,34-11,1/

„Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt.” Talán mindannyian voltunk már olyan helyzetben, mikor döntést kellett hoznunk: Isten, vagy valaki, valami más. Mikor talán egy vendég toppant be vasárnap délelőtt, mikor épp misére készültem... s nem tudtam, akkor most menjek misére, vagy maradjak a vendéggel. Vagy mikor egy baráti társaságban hirtelen az Egyház ellen fordult a téma – s nem tudtam, most szóljak-e, vagy maradjak csendben. Vagy mikor este kezdődött egy jó film a tévében, de tudtam, hogy még az esti imámat nem mondtam el. Apró döntések ezek, látszólag komoly következmények nélkül.

De éppen az ilyen helyzetekről beszélnek Jézus szavai: Aki meg akarja találni életét, vagy aki meg akarja találni a népszerűséget, az éppen hogy elveszíti azt. Aki viszint el tudja veszíteni életét, népszerűségét amiatt, mert minden helyzetben tud, és mer, és képes az Isten mellett dönteni, az nyeri meg azt a leginkább.

Ilyen kicsi, s lényegtelennek látszó döntéseken múlik, hogy mi tényleg jobban szeretjük-e az Istent.

Miserend és hirdetések - Évközi 15. vasárnap

Évközi idő tizenötödik vasárnapja

Mindannyian – úgy gondolom – ismerjük a parancsokat, a parancsolatokat. Tanultuk még a hittanórán, hogy van tíz parancsolat, amit be kell tartani, hogy Istennek tetsző életet tudjunk élni. Fel is tudnánk még talánm sorolni: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj, Isten nevét hiába ne vedd… Azonban tanultunk még más parancsokról… Az Egyház öt parancsolatáról, ami még egy kis plusz az előzőekhez. Így összesen tizenöt parancs, amit ha betartunk, ígéri Istenünk, jók, példás életűek, boldogok és szentek leszünk. Úgy néz ki tehát, hogy tizenöt dologra kell csak odafigyelnünk.

Azonban a mai evangéliumban Jézus csak egy dologról beszélt, egyetlen egy dologra mondta azt, hogy „Tedd ezt, és élni fogsz”. Azt mondja: tedd ezt, és szent leszel, jó leszel, tökéletes leszel, boldog leszel…s az az „ezt” igy szól: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat”. Ezt nevezzük a szeretet kettős parancsának, vagy más néven a főparancsnak. Ez a főparancs már az Ószövetségben jelen volt, a zsidók is különleges tiszteletben tartották, s ez volt már számukra is az Ószövetség egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb része. Szeresd Uradat Istenedet, teljes lelkedből, egész sziveddel, minden erőddel.

Valóban érdemes erre odafigyelni, ezen kicsit jobban elgondolkozni, hisz mindanniyan azért vagyunk itt, mert hiszünk az örök életben, mert igyekszünk betartani a parancsokat, hogy a mennybe, az örök boldogságba jussunk. S ha maga az Istenember mondta ma: „Tedd ezt, és élni fogsz” – ne mondjuk, hogy nem érdemes megállni egy szóra.

Nem is kellene tudni fejből a tízparancsolatot, meg az Egyház öt parancsolatát, ha tényleg azon lennénk, hogy Istennek tetszően éljünk. Tudat ezt Szent Ágoston is, ezért ő is ebben az egy parancsban, a szeretet parancsában foglalta össze az „isteni” tanítást, mikor azt mondja:

„Igen rövid parancsot kaptál: Szeress, és tégy, amit akarsz!

Ha hallgatsz, szeretetből hallgass.

Ha kiáltasz, szeretetből kiálts.

Ha korholsz, szeretetből, szeretetből korholj.

Ha kimélsz valakit, szeretetből kiméld.

A szeretet gyökere legyen meg benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.”

S valóban, ha minden gondolatomnál, szavamnál, tettemnél mindig azt vizsgálnám, hogy az vajon Istennek tetszik-e, és hogy az a másik lelki épülésére, javulására szolgál-e, akkor minden bizonnyal az összes Isten által, és az Egyháztól elénk tárt parancsnak eleget tehetnénk.

A szeretet parancsa minden más parancsot magába foglal. Ezért ha erre az egyre odafigyelünk, akkor biztos, hogy Isten tetszésére, és embertársaink javára leszünk.