2013. augusztus 25., vasárnap

Évközi idő huszonegyedik vasárnapja


Plébániaközségünkben ebben az évben eddig 4 keresztelő, 2 esküvő és 11 elhalálozás, katolikus temetés volt. Fontos adatok ezek? Sokmindenkit érdekelnek a számok, a statisztikák... Olyan világban élünk, ahol szinte mindent ki lehet mutatni, és ki is mutatnak statisztika formájában.
Úgy tűnik, hogy a számok mindig is érdekelték az embereket, még az üdvösség és a vallás vonatkozásában is. Jézus korában is furdalta az embereket az a kérdés, hogy végül is hányan üdvözülnek – hányan jutnak a mennybe. Kétféle nézet volt divatban Jézus idejében. Az egyik szerint az egész Izrael üdvözülni fog, pusztán attól, hogy Isten választott népének tagja. Egy másik elgondolás szerint pedig csak kevesen lesznek az üdvözültek. A statisztikák sok mindent elmondanak, de a lényeget nem mutatják meg. Nincs szám arról, hogy pl. Egyházközösségünkből az elmúlt évben hányan üdvözültek – pedig ez a legfontosabb.
Jézus korának problémája ma is megvan: mégis mire számíthat a vallásos ember? Mennyi lesz az üdvözültek száma - sok vagy kevés. Vagy éppen, kicsit csúnya szóval haszonleső szempontból közelítve a kérdéshez: megéri-e vallásosnak lenni? Vagy rendesebben föltéve a kérdést: mik a föltételei az üdvösségnek?
Jézus azt mondja: törekedjetek bemenni a szűk kapun. Látjuk, hogy Isten nem egy pontosan megadott teljesítményt vár tőlünk, s nem is egyfajta tétlenséget, semmittevést. A kettő között van a helyes út, az arany középút, mint mondani szoktuk. Istenünk mindig kínál nekünk ilyet – mindig van lehetőség a jót, a jobbat választani – bármilyen helyzetben vagyunk is. De arra is figyelmeztet: vigyázzunk a végletekre, a szélsőségekre, mert azok nem a mennybe visznek. Két nagyon gyakori, ilyesfajta végletről ejtsünk most néhány szót...
Az egyik véglet, melybe könnyen beleeshetünk, az a teljesítményre törekvő vallásosság. Sokan sajnos ma is azt hiszik, hogy Isten a vallásosságban egyfajta teljesítményt vár el tőlünk. Ha egy bizonyos mennyiségű imát elmondunk, akkor azzal le is tudtunk mindent, s kedvesek vagyunk Urunk előtt. De Isten nem teljesítményt, hanem őszinteséget és bizalmat vár el tőlünk – az imában is. Ő nem csak akkor hallgat meg, ha egy bizonyos limitet, szintet teljesítettünk. Vigyázzunk erre, s a teljesítmény helyett inkább egy személyes, mély, lelki kapcsolatot teremtsünk Istenünkkel
A vallásosság azonban van egy másik, szintén gyakori véglete, mely úgy tartja: nagyon könnyű üdvözülni. Elég csak egyfajta jószándék, és akkor máris a mennybe jut az ember.
Jézus ettől is óv: nem elég várakozni, tétlenkedni, de törekedni kell be, a szűk kapun. Nem elég papíron kereszténynek lenni – meg lenni keresztelve, bérmálva. De asz egész életünket Isten parancsai szerint kell rendeznünk – ekkor vár minket a menny. Krisztus halálunkkor, az örökkévalóság kapujában nem azt fogja számon kérni, hogy meg vagy-e keresztelve, voltál-e elsőáldozó, bérmálkozó, hanem hogy a mindennapi életedben ott volt-e az Isten. Hogy a kereztség, a bármálás közelebb vitt-e hozzá, a szent élethez.
Az Isten és közöttünk lévő kapcsolat tehát se nem valami teljesítményen, se nem egyszerű jószándékon alapszik. Az üdvösségünkön nekünk is munkálkodnunk kell, megtéve a tőlünk telhetőt, de ugyanakkor bízva Isten irgalmában. Ha így élünk, s Isten jó barátai leszünk, nem érhet meglepetés egyikünket sem, bármelyik órában is érkezik az Úr – bármelyik órában is szólít el minket.
(a plebania.net alapján)