2013. szeptember 3., kedd

Servus - Nagy Szent Gergely pápa


Nagy Szent Gergely pápát nem véletlenül nevezi az Egyház „nagy”-nak. De ha megismerkedünk az ő életével, az Egyházon belüli működésével – első olvasásra minden más szó eszünkbe juthat, csak éppen nem az, hogy ez az ember, Szent Gergely nagyra tartotta volna magát. Sőt, pontosan az ellenkezőjét bizonyítja minden egyes szava, cselekedete: legnagyobb és legkiemelkedőbb erénye éppenhogy az alázatosság volt.
Fiatal korában, igaz, gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, de mihelyst megismerte Szent Benedek tanítását, reguláját, házát kolostorrá alakította át. Onnantól kezdve csendes, egyszerű, szerény életet próbált élni ebben a kolostorban. Azonban a pápa parancsára, aki maga mellé hívta őt tanácsadónak, vissza kellet vonulnia a zajos életbe. De alázatosságát magával vittw. Mikor később őt választották meg pápának, saját magának, s a mindenkori szentatyáknak a mindmáig használt megszólítást választotta: servus servorum Dei – Isten szolgáinak a szolgája. Ma is ez a szentatya „titulusa”. Isten szolgáinak a szolgája.
Szent Gergely pápa életében gyönyörűen bebizonyosdtak és teljesültek Jézus szavai: Aki magát felmagasztalja, megaláztatik. Aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik. Így lett Gergely pápából Nagy Szent Gergely pápa. Így lehet belőlünk is szent, nagy szent. Kérjük ma Istentől az alázatosság erényét.