Nagy Szent Gergely pápát nem
véletlenül nevezi az Egyház „nagy”-nak. De ha megismerkedünk az ő életével, az
Egyházon belüli működésével – első olvasásra minden más szó eszünkbe juthat,
csak éppen nem az, hogy ez az ember, Szent Gergely nagyra tartotta volna magát.
Sőt, pontosan az ellenkezőjét bizonyítja minden egyes szava, cselekedete:
legnagyobb és legkiemelkedőbb erénye éppenhogy az alázatosság volt.
Fiatal korában, igaz, gyorsan
haladt felfelé a ranglétrán, de mihelyst megismerte Szent Benedek tanítását,
reguláját, házát kolostorrá alakította át. Onnantól kezdve csendes, egyszerű,
szerény életet próbált élni ebben a kolostorban. Azonban a pápa parancsára, aki
maga mellé hívta őt tanácsadónak, vissza kellet vonulnia a zajos életbe. De
alázatosságát magával vittw. Mikor később őt választották meg pápának, saját
magának, s a mindenkori szentatyáknak a mindmáig használt megszólítást
választotta: servus servorum Dei – Isten szolgáinak
a szolgája. Ma is ez a szentatya „titulusa”. Isten szolgáinak a szolgája.
Szent Gergely pápa életében
gyönyörűen bebizonyosdtak és teljesültek Jézus szavai: Aki magát felmagasztalja, megaláztatik. Aki pedig magát megalázza,
felmagasztaltatik. Így lett Gergely pápából Nagy Szent Gergely pápa. Így
lehet belőlünk is szent, nagy szent. Kérjük ma Istentől az alázatosság erényét.