Mikor egy-egy nevet meghallunk, a legtöbbször
azonnal valaki az eszünkbe jut, aki azt a nevet viseli. Ha azt mondom, Gabi,
Jancsi, Zoli – biztos átvillan az agyunkon egy-egy személy – családunk,
rokonságunk, vagy falunk köréből. Ugyanúgy, ha azt mondom, Juliska, Veronika,
Margit... Néhány esetben talán ugyanarra az emberre gondolunk, de talán még
több esetben más valakire. Kihez-kihez melyik ember áll közelebb, kivel van
szorosabb kapcsolatban. Van egy név azonban, amelynek hallatára, úgy gondolom,
mindannyian pontosan ugyanarra a személyre gondolunk. Ez a név pedig: Mária.
Oly sokat használjuk ezt a nevet imádságainkban, a szentmiséken, hogy talán
mindannyian a Szűzanyára, Szűz Máriára gondolunk e név hallatán. S ez nagy
dolog – fontos jel mindannyiunk számára.
Mert ez a név, Mária, nem véletlenül foglal
el kitüntetett helyet szókincsünkben. Ez a név sokkal több, mint egy
megnevezés, mint egy megszólítás, mint egy a sok szép név közül. Ez a név
szent, szinte szentelménnyé vált a keresztények számára. Hisz oly gyakran, oly
sokszor, s oly buzgón szólítgatták keresztények milliói a Szűzanyát ezen a
néven, s nem volt soha senki, aki meghallgatásra ne talált volna ebben a szent
névben. Annyi egyházatya, és sok más szent is elmélkedett e név csodatevő
hatalmán, hogy szinte lehetetlen a legnagyobb tisztelet nélkül azt kiejteni.
Sokan próbálkoztak azt lefordítani, kifejezni összes mondanivalóját és
legmélyebb lényegét e névnek, de minden próbálkozás csak egy kis töredékét
fejezte ki annak, ami az maga valójában.
Ezért mi is csak az egyik Mária név
fordításán, jelentéskeresésén elmélkedjünk, mely Szent Bernát apát tollából, de
mindenekelőtt szívéből fakad:
„A szűz neve Mária (Lk 1, 27). Szóljunk
valamit erről a névről is, amelyet a tenger csillagának szoktak fordítani, és
ami nagyon illik a Szűzanyára. Ő ugyanis valóban a csillaghoz hasonlít, mert
amint a csillag, bár sugarakat bocsát ki, megmarad épnek, úgy a szent Szűz is
szüzessége sérelme nélkül szülte világra a Fiút. Amint a sugárzás nem csökkenti
a csillag fényességét, úgy a Fiú sem a Szűz épségét. Ő ugyanis az a ragyogó csillag,
amely Jákobból támadt, amelynek fénye megvilágosítja az egész földet,
világossága ott ragyog a magasságokban, behatol a mélységekbe, bejárja a
földet, inkább a lelket melegíti, mint a testet, növeli az erényeket, és
kiégeti a hibákat, ő az a nagyszerű és kiváló csillag, amely magasba emelkedett
életünk nagy és hatalmas tengere fölött, hogy ott ragyogjon erényekkel, és
világoskodjék jó példájával. Ó, te, aki megérted, hogy mindnyájan e világ
folyamán inkább viharok között hánykolódunk, mint szilárd talajon járunk, ne
fordítsd el szemeidet e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az
áradat. Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd
a csillagot, hívd Máriát. Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy hiú vetélkedés
hullámai között hánykolódsz, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a harag, a
kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked hajóját, nézd Máriát. Ha a bűnök
félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret beszennyeződése megijeszt, ha az
ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a
kétségbeesés örvénye elnyeléssel fenyeget, gondolj Máriára. Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj
Máriára, hívd Máriát. Ne távozzék ajkadról, ne távozzék szívedből, és hogy
közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha őt követed, nem
fogsz eltévedni; ha őt kéred, nem fogsz kétségbeesni; ha rágondolsz, nem térsz
rossz útra; ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni, ha ő védelmez, nincs mitől
félned; ha ő vezet, nem fogsz elfáradni; ha ő kegyes hozzád, célba érsz. Így
önmagadban megtapasztalod, hogy mennyire joggal mondja a Szentírás: A szűz neve
Mária.”
Egyre gondolunk, mikor ezt a nevet
meghalljuk: Mária. Ma, az ő szent neve napján még buzgóbban imádkozzunk hozzá,
még szebben mondjuk ki e csodatevő szót, s tegyük bele minden vágyunkat,
fájdalmunkat, köszönetünket s kérésünket, forduljunk Szűzanyánkhoz: Mária!
