Miserend és hirdetések - Évközi 30. vasárnap

Évközi idő harmincadik vasárnapja

Egy újabb példabeszédet hallhattunk Jézustól: egy gőgös farizeusről és egy alázatos vámosról. És többször mefigyelhettük már, hogy Jézus a példabeszédeiben a legtöbbször két felet mutat be – melyek közül az egyik a jó, az igazságos, a könyörületest, az alázatos, míg a másik a hamis, az gonosz, konok, gőgös. Nagy pedagógus az Isten – pontosan tudja, hogy ha meghallunk egy ilyen történetet, azonnal, ösztönösen, szinte gondolkodás nélkül állást foglalunk: az egyik felet elítéljük, s a másikkal szimpatizálunk.

Éppen ez a célja a példabeszédeknek: hogy mindannyian meglássuk, észrevegyük a különbséget a jó és a rossz, a helyes és helytelen, a követendő és az elrettentő példa között. Hogy egyszerűen állást foglaljunk: kinek az oldalán állunk, azaz kihez, melyik félhez karunk jobban hasonlítani.

A mai példabeszéd azonban még ezen is túlmegy. Jézus tudja, hogy milyen könnyen elítéljük a negatív felet, azt, amely hibát követ el. Képesek vagyunk mi is lenézni a bűnöst. Hisz nem így gondolkodtunk a mai evangélium hallatán: hát, az farizeus, micsoda borzasztó? Milyen beképzelt volt! Hogy lenézte a másikat. De ha ilyeket gondolunk, akkor azonnal mi vesszük át az ő helyét – hisz ő is így kritizálta azt a vámost – s ugyanúgy a templomban.

Egyházunk napi-, heti rendszerességgel tanít minket Jézus szavai által, hogy egyre jobban megsimerjük saját magunkat, és egyben azt az utat, amely bűnös életünkből hozzá, a mennybe vezet. És ha mi tényleg elgondolkozunk ezeken a szavakon, ha tényleg számít nekünk Urunk szava, akkor bizony napról napra, hétről hétre tudunk előrehaladni az életszentség útján. Ma tanuljuk meg ne a másik hibáit nézni, hanem inkább a sajátjainkat beismerni. Hisz majd az ő színe előtt nem a mások bűneiért, de a sajátjainkért fogunk felelni. Alázkodjunk meg már most, hogy ő maga emeljen fel minket mindig teljesülő szava szerint: „Aki magát felmagasztalja, megaláztatik. Aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik”.