Roráte - 5

“Nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja?” Nem. Nem hagyja ott a kilencvenkilencet. Nem megy az elveszett után. Miért menne? Már csak azért az egy százalékért senki sem kockáztat kilencvenkilencet. Egy százalék nyereség, vagy egy százalék veszteség – nem tesz semmit. Talán többen gondolkozunk hasonlóan. Közülünk talán senki nem hagyja ott a kilencvenkilencet. Ilyenek vagyunk mi emberek. Egy ide, vagy oda – nem számít. De Jézus példabeszéde gyönyörűen megmutatja az Isten hozáállását, amely innen, emberileg nézve abszurd: megér annyit az az egy?

De az Isten elmegy az elveszett után. Ő ilyen. Nem egy ide, egy oda – mindenki számít. Ő sosem nézi: megéri-e. Nem számol, nem latolgatja az esélyeket. Minek is tenné? Hisz tudja előre, mi lesz. S még ha tudja is, hogy valaki úgysem tér meg, úgysem jön vissza az akolba, a nyájhoz, ő akkor is elmegy utána, akkor is keresi, akkor is hazahívja, akkor is felkínálja ölét: hazaviszlek. Számunkra felfoghatatlan és érthetetlen és logikátlan és esélytelen és lehetetlen. De Istennél semmi sem lehetetlen – éppen tegnap hallottuk az evangéliumban. Isten mindig megadja az esélyt: még annak is, akiről tudja, nem használja ki. Nekünk is ad lehetőséget a szentgyónásra, a megtérésre, az ádventi lelki megújulásra. Használjuk ki.

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása

Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának ünnepét üljük ma. Rengetek sok mondanivalója, tanítása van ez ünnepnapnak, melyek közül csupán egyet szeretnék most kiemelni: a szentmise egyik legszebb imádságát, a prefációt. A prefáció a fölajánlás után kezdődik, amit a pap ezekkel a szavakkal vezet be: Az Úr legyen veletek. Emeljük föl szívünket. Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek. Valóban méltó és igazságos... S a mai szentmise prefációjában ezeket a szavakat adja szánkra Anyaszentegyházunk: „Te Máriát adtad népednek, hogy mindenkinél hathatósabban pártfogoljon minket, és ő legyen az életszentség példaképe.”

Szűz Mária valóban az első a szentek között. Ezért szentelünk neki annyi ünnepet az év folyamán, azért kérjük őt minden más szentnél gyakrabban. S minél jobban tiszteljük őt, minél odaadóbban kérjük, annál jobban pártfogol minket, kéri Istent értünk.

De ugyanúgy ő az életszentség példaképe: mindannyiunk számára. Hogy ne csak köszöntsük őt, imádkozzunk hozzá, ünnepeljük őt, hanem hogy ő legyen a mi életünk példaképe. Hogy mi se tegyük lejjebb a mércét, hogy mi sem adjunk alább, hanem olyan életszentségre, olyan szent életre törekedjünk, amilyet Szűz Mária élt. Ő, a Szeplőtelen, az Immaculata legyen a mi példaképünk: az alázatosságban, a szelídségben, a jóságban, az önfeláldozó szereteben.

„Istenünk, te Máriát adtad népednek, hogy mindenkinél hathatósabban pártfogoljon minket, és ő legyen az életszentség példaképe” – halljuk nemsokára a prefációban. Tegyük magunkévá ezt a mélységes és gyönyörű imát. Lélekben mondjuk el mi is – de ne csak ezen a szentmisén, hanem minden nap, mikor Szűzanyánkra gondolunk. Hogy soha el ne felejtsük: hatalmas pártfogónk van ott fent, ki azt akarja és abban segít, hogy kövessük életpéldáját. Legyen Szűz Mária mindannyiunk segítő példaképe.