2014. március 25., kedd

Az első Christophoros - Gyümölcsoltó Boldogasszony

Milyen gyönyörűen tanítja Egyházunk e mai ünneppel, hogy az emberi élet nem a születéssel, hanem a fogantatással kezdődik. Ezért ünnepeljük ma azt a csodálatos eseményt, hogy Mária gyermeket fogan méhében a Szentlélektől. Pedig hány intézmény, állam mondja ki, hirdeti: csupán a születéstől számítódik az élet. Amíg a gyermek az anyja méhében van, addig nem számít embernek – ezt tanítják, sőt, megengedik, hogy az ilyen pici, ártatlan gyermeki életeket kioltsák az abortusszal. Korunk egyik legnagyobb problémája ez.
Íme, eljövök Uram, hogy megtegyem a te akaratodat – énekeltük a zsoltáros szavaival. Nem Jézus születésékor hangzanak el ezek a szavak, hanem már abban a pillanatban, amikor megfogan a gyermek az anya méhében. Mivel az Isten terve, akarata már a látszólag tehetetlen gyermekre is kiárad. Istennek már vele is terve van. Egy másik helyen imádkozza a zsoltáros: „Én még mit sem tudtam rólad, te már akkor szerettél. Anyám méhétől fogva rám gondot viseltél”. És ki merné meghiúsítani a végtelen és fölséges Isten tervét? Kinek lehet rá joga, hogy elvegye, kioltsa az élétet? Sőt, egy másik ember életét! Azért, mert a saját testében van joga lehet rá? Pontosan ellenkezőleg. Mivel az édesanya a saját testében hordozza a gyermeket, ő felel érte. Egyedül ő tudja őt megvédeni. S a gyermek akkor senki másra nem számíthat – csak az édesanyjára. Legyen ez mindig előttünk, s az annyi önfeláldozó, mondhatjuk hős édesanya példája, akik sokszor óriási nehézségek között, de örömmel, hűen hordozták méhükben gyermeküket egészen a születésig. Gondoljunk csak a Szűzanyára. Nem nézett ki rózsásan a jövője. De tudta, az Isten tervében játszik nagy szerepet – így lett hős és példa mindannyiunknak.
Mécs László beszéli el egyik versében Szent Kristóf legendáját. Hogyan vitt át gyermeket a zúgó folyón, s hogyan változott át az a gyermek Jézuis Krisztussá. Ebből ered Szent Kristóf neve is, ugyanis a Christoforos Krisztus-hordozót jelent. A költő pedig éppen hozzá hasonlítja az édesanyát, mikor így ír: „Ki Istent sejt a kisegyerek / lelkében, annak (bár teher) / öröm hordozni anyaméhben, / vállán, át gondok árvízén, / s legendahős már életében.
Szűz Máriához hasonlóan legyetek ti is, kedves édesanyák, leendő édesanyák ilyen hősök, ilyen szentek, hogy rajtatok keresztül véghezvihesse Isten az ő csodálatos, magasztos tervét. Mi férfiak pedig meg akarjuk ígérni, hogy minden jóban támogatunk titeket.

Gyümölcsoltó Boldogasszony, mindannyiunk Édesanyja, segíts nekünk mindebben.