Az
ószövetségi olvasmányban szereplő fára erősített rézkígyó Krisztusnak volt az
egyik előképe. Aki ugyanis erre a jelre tekintett, az nem halt meg a kígyók
marásától – azaz megszabadult a testi méregtől. Mi azonban, az Újszövetség népe
már nem a test betegségeitől akarunk megszabadulni, hanem elsősorban a bűn
mérgétől, mely a lelket vinné a halálba.
Krisztus
teste ott függ a kereszten, hogy mi bármikor rátekinthessünk, s a
szentgyónásban megszabaduljunk lelkünk bajaitól. Éljünk ezzel a lehetőséggel, s
gyakran meresszük szemünket, s a mögötte szemlélődő lelkünket Krisztus
keresztjére. Ha mást nem is tennénk, csak egyfolytában a keresztet néznénk,
biztosan megimsernénk a mennybe vezető utat. Ahogyan mélységes énekünk mondja
ki: „Ki ne sírna, melyik ember,
hogyha ennyi gyötrelemben látja lankadozni őt?”
E nagyböjt
végén ne újra Üdvözítőnket szegezzük keresztre, hanem szemünket: s látva
lelkünk e nagy árát tegyünk meg mi is mindent örök életünk érdekében.
