2014. május 9., péntek

Mérce /Jn 6,1-15/

Az utóbbi néhány napban két falubéli testvérünket is elveszítettük – két temetésünk is volt. Az imént hallott evangéliumi rész pedig éppen egy-egy temetés alkalmával olvassuk fel, mert Urunk ezen szavai az örök életről szólnak. Nem beszél alig-, vagy félreérthetően, hanem világosan kimondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon”.
Az Oltáriszentség magunkhoz vétele valóban örök életet ad, ha mi is méltóképpen járulunk hozzá. Ugyanis amellett, hogy Isten különleges, természetfeletti segítségét, kegyelmét közvetíti egyben arra ösztönöz, hogy tarzózkodjunk a bűntől. Hiszen tudjuk, csak tiszta szívvel vehetjük azt magunkhoz.

Lehet ez egyfajta mérce a mi életünkben is: ha rendszeresen járulunk a szentáldozáshoz, s mindezt őszintén tesszük, akkor minden bizonnyal jó úton vagyunk Istenünk felé.