Ma, Szent
Bonifác püspök és vértanú emléknapján röviden elmélkedjünk az ő tanításán és
életén. Hisz szentjeink mindig hamisítatlan példaképek számunkra. Ha valakit
meg szeretnénk ismerni, akkor többféle módszerhez folyamodhatunk: olvashatunk
róla, megkérdezhetjük róla más véleményét, információkat szerezhetünk, de
mindez kevés. Ha valakit igazán meg akarunk ismerni, akkor személyesen kell
vele találkoznunk, s beszélgetnünk.
Szent
Bonifáccal a szó szoros értelmében nem beszélgethetünk, ugyanis 754-ben halt
meg. Írásaiból, levelezéséből azonban nagyon mélyen megismerhetjük
személyiségét, elköteleződését, lelkiségét – hisz írásai által hozzánk is szól.
Egyik levelében, melyet – úgy tűnik – éppen a mai kornak írt, így fogalmaz: „Az
Egyházat, amely mint egy nagy hajó szeli át ennek a világnak a tengerét, s
amelyet a különböző kísértések hullámai ostromolnak, nem elhagyni kell, hanem
kormányozni.” Püspökként látta, érezte, megélte az Egyház hibáit,
gyengeségeit, nehézségeit. De tudta: ilyen helyzetben nem menekülni, de segíteni
kell.
Hányan
gondolják ma is látva Egyházunk, vagy – vegyünk csak kisebb kört –
egyházközösségünk hibáit: „mennyi bűnös ember?! Ez ilyen, az olyan, ez nem jó,
az nem jó...” Pedig ilyenkor egyetlen helyes megoldás van: megtenni minden tőlem
telhetőt, hogy jobb legyen az a közösség, jobb legyen maga az Egyház.
Ma ezt
tanuljuk meg Szent Bonifác püspök-, és vértanútól.
