2014. június 10., kedd

A másik /1Kir 17,7-16/

A mai olvasmányban Illés próféta csodájáról hallottunk. Illés próféta megéhezik és megszomjazik, s egy özvegyasszony segítségére szorul. Látszólag nincs ebben semmi különleges. De tudnunk kell, hogy az “ókori ember szemében a férfi magasabb rendű lény, mint a nő; az izraelita szemében az izraelita, mint a pogány; a házasember, mint az özvegy. Ez a Szidon vidéki özvegyasszony tehát Illés próféta szemében az emberi élet legmélyebb pontján áll, Isten mégis azt akarja, hogy Illés tőle kérjen és kapjon segítséget.” /Barsi-Teleki/

Sokszor mi is megélünk olyan helyzeteket, melyekben rászorulunk másokra – mások segítségére, irgalmára, megbocsátására, szeretetére. Sose szégyelljünk egymástól segítséget kérni, ne szégyelljük, hogy ha valami egyedül nem megy. Isten társas lénynek teremtett, bár a segítség kérés sokszor nagy alázatot követel. Alázkodjunk meg, s akkor megtapasztaljuk: együtt könnyebb, még ha annyi mindenben különbözőek is vagyunk.